2014. május 29., csütörtök

Pupusa

Pupusa vagy pupusas....fura és egyben vicces név is egy ételnek, de engedjétek meg, hogy kicsit bemutassam.


Ez egy hagyományos salvadori (Latin Amerika), kézzel készített tészta, mely kukoricalisztből, vízből és pici sóból áll. A kész tésztát kis darabokra osztják és mindenféle földi jóval töltik tele, de alapvetően a következő töltelékekkel:
- sajt (reszelve)
- pirított darált sertéshús
- babpüré

A két legyakoribb a pupusa de queso (sajtos) és a pupusa revuelta (vegyes töltelék).

Én most sima liszttel készítettem, de legközelebb már kukoricaliszttel fogom. A töltelék pedig besamel, darált sertés hús megpirítva, fűszerezve kis kaliforniai paprikával és reszelt sajttal.

30 dkg lisztet kb. 1,2-1,3 dl vízzel és egy csipet sóval elkevertem, 2 evőkanál olajat adtam hozzá és egy csipetnyi sütőport. Kellemes, rugalmas állagú tésztát kaptam, amit zacskóba tettem pihenni, míg a tölteléket elkészítettem.

A töltelék hozzávalói:
- kb. 35-40 dkg darált sertéshús
- 1 db kaliforniai paprika (piros)
- újhagyma
- bacon/kolozsvári szalonna pici kockára/csíkokra vágva
- pici fokhagyma
- fél adag besamel mártás (lásd a Krok Möszijőnél)
- reszelt füstöltsajt
- só, bors, pirospaprika (a besamelhez pedig készüljünk még dijoni mustárral és szerecsendióval is)

Amíg tehát a tésztánk pihen, addig elkészítjük a töltelékhez a besamel mártást az itt leírtak alapján és félretesszük hűlni. Egy nagyobb serpenyőben a szalonnadarabkákat megpirítjuk, kisütjük a zsírját, majd rádobunk egy csokor újhagymát apróra vágva...ha szépen megpirultak, mehet a darált hús is, amivel szintén pirítsuk jól össze. Fűszerezzük sóval, borssal, pici fokhagymával és pici pirospaprikával, majd ha elkészült, keverjük a besamelhez, amibe már beletettük az apróra vágott kaliforniai paprikát is. Jól kavarjuk össze, hogy a besamel mindenhol befedje a húst. Most elővehetjük a tésztánkat, amit hat kis darabra osztunk, gömböt formálunk belőlük (elég csak nagyjából), kilapítjuk: akár kézzel, akár sodrófával - kinek hogy tetszik :). A tésztalapok közepére teszünk egy kis reszelt sajtot, rá a húsos töltelék egyhatodát, még mehet egy kicsi sajt rá. A tésztaszéleket összecsippentjük, majd kézzel ellapogatjuk az egészet (olyan kis csónak formájúra...vagy körre...eredetileg kézben lapítják és valami hihetetlen, tenyércsapkodós módszerrel, na, nekem az nem ment...). Ha ez megvan, mehet is abba a serpenyőbe, amiben a húst készítettük el, picike olaj is kerülhet bele. A pupusas mindkét oldalát süssük meg és rögtön tálalhatjuk is. Lehet kis paradicsomszósszal, salsával...ecetes káposztasalival...vagy csak simán uborkaszeletekkel :))).





2014. május 28., szerda

Kenyér kicsit másképpen ("megetetett" öregtésztával)

Megetetett öregtésztának nevezem azt, hogy az öregtésztából kivettem egy kis darabot, amit kis vízzel és egyenlő mennyiségű vízzel és kenyérliszttel elkevertem, és állni hagytam pár órát. Egész pontosan a hozzávalók a következők voltak:

megetetett öregtészta:
- kb. 6-8 dkg öregtészta (nálam ez csak tk. rozslisztből készült most)
- 100 gr víz
- 100 gr BL80 kenyérliszt

további hozzávalók:
- 300 gr BL80 kenyérliszt
- 200 gr teljes kiőrlésű búza kenyérliszt (búzacsírával dúsítva)
- 300 ml víz
- 2 tk só
- 2 ek olaj
- 12 gr FRISS élesztő

Az öregtésztát egy befőttes üvegbe tettem, ráöntöttem a 100 gr vizet és alaposan elkevertem. Gyakorlatilag elmostam a vízben az öregtésztát..., ezután hozzáöntöttem a 100 gr kenyérlisztet is, és ezzel is simára kevertem. Lazán letakartam és nagyjából 6 órán át pihentettem egyenletes hőmérsékleten. (Én a mikróba tettem, de előtte két percig melegítettem egy kis vizet benne, hogy kellemes kis langyos hőmérséklet legyen.)
A hat óra alatt gyakorlatilag a triplájára nőtt ez a kis megetetett öregtészta, alig akartam hinni a szememnek :).

Ez a kis jóllakott öregtészta összesen 250 gramm lett. Ehhez a mennyiséghez kevertem a kenyér további hozzávalóit. A vízzel azért nem árt óvatosan bánni, hiszen az etetett öregtésztában is van plusz folyadék, és a liszt minőségétől is nagyban függ az, hogy mennyi folyadékot vesz fel a tészta. A dagasztógép üstjébe mérünk minden hozzávalót, legvégén a folyadékot és indulhat is a banzáj. Én kissé keményebb tésztát szoktam készíteni, mert azt tapasztaltam, hogy a feszesebb tésztából szebb, magasabb kenyér tud sülni. Tényleg nem kell megijedni attól, hogy kicsit keménynek érezzük a tésztát, mert az érés, kelés során úgyis fog még lágyulni pont annyit, hogy nekünk jó legyen a tésztával dolgozni. Miután elkészítettük a tésztát, kelesztőtálban hagyjuk nagyjából fél órát kelni, majd átgyúrjuk és még további 15 perc pihenő következik. Ezután jöhet a formázás, ki-ki ahogy tetszik neki, ízlésének megfelelően formázza...kerekre, hosszúkásra, veknire...bármilyen formában jó..........enyhén meglisztezzük, tiszta konyharuhával letakarjuk és kb. 40 percig pihentetjük. A sütőt 230 fokra melegítsük elő. Én ezt zománcos kacsasütőben sütöttem (de ennek nincs jelentősége, mert sütőzacskóban, jénaiban, sima tepsin pont ugyanilyen jó lesz), így mielőtt a sütőbe tettem volna, gyorsan áttettem a kacsasütőbe a kenyeret, bevágtam: rögtön szét is nyílt szépen, bespricceltem, és toltam is a sütőbe. Úgy 30 perc elteltével visszavettem a hőfokot, további 10 perc után levettem a kacsasütő fedelét (a kiáramló gőz miatt csak nagyon óvatosan) és még visszatettem a sütőbe...innentől kezdve már csak ízlés dolga, hogy 10 vagy 20 percig sütjük...ki milyen színűen szereti. Én szeretem a szép, pirosra sült kenyeret, de olvastam már olyanról is, aki a fakót szereti:). Ízlések és pofonok.

Miután szépre sült, rácsra tesszük, bepermetezzük hideg vízzel és hagyjuk hűlni.  Gyönyörűen kicserepesedett, isteni ropogós héja és fantasztikusan puha belseje lett!! :)

Közvetlenül a sütőből való kivétel után ilyen volt (szép, feszes, egységes, nem deformált):

Éééés....mire kihűlt, megérkeztek a cserepek is :).


 A belseje meg irtó könnyű, pihe-puha, a héja finom és ropogós:).



2014. május 27., kedd

Fűszeres/chilis grissini


Ha gyorsan szeretnénk egy jó kis ropogtatni valót készíteni a barátoknak egy kis meccsnézéshez, vagy egy kártyapartihoz, akkor a grissini remek ötlet. Ez tulajdonképpen egy kenyérropi...kenyértésztát használunk hozzá és ha akarjuk, bárhogy ízesíthetjük. Én most az egyiket chilivel, a másikat pedig magyaros fűszerrel variáltam meg :).

Annyi a dolgunk, hogy egy kenyértésztát begyúrunk és megkelesztünk. Mondjuk egy sima fehérkenyér tésztát (csak öregtészta nélkül) állítsunk össze a dagasztógép segítségével, kb. fél óra alatt megkelesztjük egy tálban, amit tiszta konyharuhával letakarunk.

Hozzávalók: 500 gr kenyérliszt, 2 ek olívaolaj, 2 kk só, 1dkg élesztő és kb. 3 dl víz

Lehet a kenyérliszt egy részét bármilyen más liszttel pótolni, mehet pl. bele aszalt paradicsom, de reszelt sajt is.., szezámmag...szóval a lehetőségek tárháza határtalan...hempergethetjük akár mákba, vagy szezámmagba...vagy mondjuk búza- vagy zabkorpába is...kinek-kinek ízlése szerint...

Mikor megkelt, kisujjnyi vastagságúra vagy vékonyabbra kinyújtjuk, és egy pizzavágóval szintén vékonyra felvágjuk és a chiliben vagy a magyaros fűszerben meghengergetjük, sütőpapírral bélelt tepsire tesszük a ropikat és kb. 220 fokra előmelegített sütőben szépre sütjük őket. Gyakorlatilag azonnal tálalható :), de nem baj az sem, ha pihentetjük kicsit....Garantált a siker és biztos, hogy hamar el fog fogyni...




Rukkola



Gondoltam, ültetek idén rukkolát az ablakba. Pizzán és salátában is szeretjük, így nagy várakozással voltunk....de nem csalódtunk, mert olyan ütemben nő, hogy hihetelen :)! Napról napra erősödik, nő, sűrűsödik....Úgyhogy most már itt az ideje, hogy készüljön is belőle valami.

Néhány szót a rukkoláról:
A friss illatú rukkola a keresztesvirágúak családjába (Cruciferae) tartozik, rokonai a káposztafélék. Sötétzöld, karéjos leveleit elsősorban saláták, kásák kiegészítőjeként használjuk.
Érdekességek a múltjából
A Földközi-tenger vidékén és Dél-Európában őshonos rukkola Marokkó partvidékén, Portugáliától Törökországig vadon megterem.
Galenus, ókori görög orvos úgy vélte, a rukkola „száraz és forró érzetet kelt", nem fogyasztható önmagában. Ezért javasolta, hogy kövér porcsinnal (vadsalátával), vagy más, hűsítő hatású salátával keverten illesszük étrendünkbe.
A Talmud hatásosnak találja szemfertőzések esetén.
A rómaiak magjait olívaolajban áztatták, és vágykeltőként fogyasztották. A történetíró Plinius korbácsütések esetére javasolta; szerinte ugyanis a rukkola annyira megerősíti a testet, hogy az komoly fájdalmakat is képes lesz elviselni.
A növény virágai éjszaka illatoznak, ezért a régi babona az álnokság jelképének tartotta.
Legjelentősebb rukkolatermesztő országok: Franciaország, Egyiptom és Olaszország.
 
Élettani hatása
A rukkolának magas a vitamin- (A, B2, B5, C és K), valamint ásványianyag (kalcium, vas, magnézium, foszfor, kálium, mangán, szilícium) tartalma. Hatására csökken a kiválasztott gyomorsav mennyisége. Egyes kutatók szerint az emésztőrendszer fekélyei ellen is hatékony lehet.
Az ókori időkben külsőleg és belsőleg egyaránt - szeplők ellen, a hajhagymák növekedésének serkentésére, a kellemetlen testszag megszüntetésére - használták. Szoptatós anyáknak tejszaporító főzetet készítettek belőle, használták bélférgek és köhögés ellen teaként és szirupként.
Utóbbihoz egyenlő mennyiségű rukkola virágot és levelet kell összetörni annyi mézzel, hogy krémes állagot kapjunk. A szirupból 1-1 evőkanállal vegyünk be, és még aznap fogyasszuk el a kész szipurot.
Szabályozza a vér koleszterin-, és cukorszintjét. Várandós anyáknál mérsékli a rosszullét tüneteit.
Csökkenti egyes rákbetegségek kialakulásának kockázatát, elősegíti a tüdő működését, gyorsítja a sebgyógyulást.
A rukkolamagvak illóolajtartalma serkenti az emésztést, védi a nyirokrendszert és a csontokat.
 
A piacon és otthon
A rukkolát csokorba kötve vagy kilóra árusítják. Sötét, egyforma színű növényeket válasszunk. Kerüljük a sárga, fonnyadt, vagy sérült leveleket - ezek íze kellemetlen lehet. Olykor a sokkal csípősebb ízű vadon termő rukkolával is találkozhatunk a piacon.
Hazaérve először is dobjuk komposztra az elfásodott szárakat. A leveleket alapos mosás után csepegtessük le vagy törölgessük szárazra. A megtisztított levelek ruhába tekerve akár egy hétig is elállnak a hűtőben. Tisztítás nélkül az eltarthatóság 3 napra csökken.
 
Rukkola a konyhában
A rukkola íze hasonlít a borséhoz, a mustáréhoz. Megfigyelések szerint a kisebb levelek íze enyhébb, a nagyobbak csípősebbek.
Leggyakrabban más salátákkal vegyítve fogyasztjuk. Feldobja a szendvicset. Illik csirkéhez, halhoz; burgonyás, tojásos, paradicsomos fogásokhoz.
Más zöldségekkel vegyítve, olajban megpárolva tésztával, bulgurral is fogyaszthatjuk. Keverjük rizottóhoz. Párolás, dinsztelés után spenótot helyettesíthetünk rukkolával. Gyorsan elkészül belőle a leves is. Zsíros sajttal kiegészítve tehetjük pizzára.

Termesztési tanácsok
A rukkolát könnyen termeszthetjük kiskertünkben. A tavaszi vetésű rukkola félárnyékos helyen érzi jól magát. Legjobb, ha egy fa alá vetjük, de a részleges napsütést is tolerálja. Ha teljes napfénynek tesszük ki, a szárazabb körülmények hatására sötétebb és erőteljesebb ízű leveleket fejleszt, viszont megnő a földibolha kártételének mértéke is.

Ősz eleji vetéssel is érdemes próbálkoznunk: a növény jó eséllyel áttelel, ehhez azonban napos, szélvédett területet kell biztosítanunk.

Kielégítően terem köves, száraz körülmények között is, bár itt a talaj folyamatos takarásával kell gondoskodnunk a megfelelő talajnedvességről. Ha az öntözés megoldható, vethetjük nagy agyagedénybe is.
A 20-30 naponként ismételt, szakaszos vetéssel folyamatosan rendelkezésünkre állhat.
Jól társul zellerrel és babbal. Kerüljük a hagyma, fokhagyma szomszédságát.
Magvait a talaj felszínére vessük, majd óvatosan takarjuk be a sort. Kelésig tartsuk nedvesen. A későbbiekben mérsékelt öntözést igényel. Egyelni nem szükséges.
Könnyen magszárba megy. Apró fehér virágait a levelekhez hasonlóan használhatjuk, illetve magokat foghatunk magunknak.

A fiatal leveleket folyamatosan szedegethetjük. Az idősebb levelek rostosabbak és csípősebbek.
Jelentős kártevője a földibolha, amely apró lyukakat rág a levélbe. Nagymértékben szaporodik fel meleg, száraz körülmények között, napos termőhelyen. A mulcsozással teremtett párásabb mikroklímában, megfelelő termőhelyen ez a kártétel nem jelentős. Megfigyelések szerint a mulcsozott állomány lassabban fejleszt magszárat.

(forrás: http://tudatosvasarlo.hu/cikk/mi-fan-terem-rukkola)

2014. május 18., vasárnap

Burgonyás zsemle


Van egy német blog, amit gyakran olvasok :). Imádom csak a képeket nézegetni...csodálatosak! Tegnap itt találtam egy burgonyás zsemlének a fotóját, amibe beleszerettem. Gondoltam, próbáljuk meg...aha...persze, ez majd olyan kis egyszerű lesz...és végül is igen, eltekintve attól, hogy egy éjszakán át kell a meggyúrt tésztát pihentetni a hűtőben...:D Úgyhogy tegnap a krumplikat megfőztem, és békén hagytam. Este bezacskóztam és betettem a hűtőbe. Ma reggel, jó korán (úgy hét óra magasságában) nekiálltam a tésztát megcsinálni a következő hozzávalókból:

  • 255 gr főtt, lereszelt burgonya
  • 100 gr RL190 teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 150 gr BL55 finomliszt
  • 45 gr víz
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 2-3 gr friss élesztő
  • 1 teáskanál só

Azért ez a mennyiség nem tűnt első körben olyan soknak, de gondoltam nem olyan nagy baj ez, hiszen új a recept, ne vagánykodjunk itt annyira a mennyiségekkel...:D Mindent a dagasztógép üstjébe mértem, és annak rendje s módja szerint bekapcsoltam 1-es fokozatra...aztán átváltott a kettesre...de hát én azt látom, hogy ez a cucc csak nem akar összeállni...morzsalékos kissé (nagyon). Na, itt kellett volna türelmesnek lennem....és nem hozzáborítani még vizet...az volt a szerencsém, hogy megmértem a vizet, még kb. 45 gramm vizet tettem hozzá...persze, miután a burgonyából is kinyomódott a vízmennyiség, ezért egy olyan nyúlós, kenhető masszám lett...na, remek....:D...elkezdtem evőkanalanként még lisztet hozzáadni...de csak nem javult a dolog....így kikapcsoltam a gépet és nagyon kreatívan a mérlegre állítottam az üstöt, kiszámoltam, hogy hány evőkanál lisztet tettem eddig pluszban bele...Aztán megmértem egy evőkanál lisztet, így már grammban is tudtam, hogy mennyi az annyi...:D A kanállal beletett mennyiséget kiegészítettem gondolatban még egy teljes adaghoz valóra, és hozzátettem, plusz még pont 255 gramm főtt krumplim volt még, így azt is belereszeltem, és az összes többi hozzávalót, a víz kivételével (!!!) megdupláztam. Így most egy dupla adag burgonyás zsemle tésztája várja az estét, hogy holnapra tízóraivá váljon....:). Szóval megdagasztottam a tésztát, a kelesztőbe tettem és hagyom az éjszaka helyett napközben kelni (a hűtőben), úgy 8-10 órán át...mondjuk ez is olyan, hogy kinek milyen hosszú az éjszaka...aki későn kel és korán ébred, annak elég rövid :D.

Így nézett ki a tészta, mikor levettem a kelesztőtál tetejét:


 Mérleg segítségével egyforma darabokra vágjuk, gömbölyítjük, teljes kiőrlésű rozslisztben megforgatjuk:), sütőpapírral bélelt tepsire tesszük és kb. 45-50 percig pihentetjük letakarva.



Kb. félidőben, 20-25 perc elteltével a sütőt 250 fokra melegítjük elő, és egy tálban vizet is teszünk be a sütő aljába, hogy a zsemléink gőzben tudjanak sülni :). Mielőtt a sütőbe tesszük a zsemléket, vágjuk be a tetejüket! :) 10 percig 250 fokon sütjük, majd vegyük ki a vizes edényt, a hőfokot vegyük vissza úgy 190 fokra és még 10-15 percig süssük, amíg szép piros lesz a teteje. Ha kész, akkor hagyjuk rácson kihűlni, és nem kell hozzá semmi, csak egy kis igazi VAJ. Mennyei lett! :)








2014. május 17., szombat

Vaníliapudinggal töltött rácsos kifli

Michel Roux: Tésztavarázs c. könyve nagy kedvencem, sűrűn forgatom, nézegetem, olvasom és sütök is belőle...Miután egy halom akciós pudingport vettem, és tojásom is van bőven, gondoltam, kéne valami finomságot sütni...A könyvet lapozgatva a brióstésztára esett a választásom, de persze némiképp megvariáltam :D.

Hozzávalók:
- 6 db tojás
- 2 dl 30%-os habtejszín
- 10 dkg vaj lereszelve
- 10 gr só
- 40 gr cukor
- 25 gr friss élesztő
- kb. 800 gr BL55 finomliszt

- 1 tasak vaníliás pudingpor (én a főzős verziót használtam, de jó a nem főzős is bele szerintem)

- tojásfény a kiflik lekenéséhez (kettő sárgája biztos kell, plusz két evőkanál tej és egy csipet cukor, ezeket jól elkeverjük és ezzel kenjük le a kifliket)

A liszt mennyisége azért kb., mert a könyv szerint 35 deka vaj kéne a tésztába és 70 ml tej. Na most nekem itthon csak 10 dkg vajam volt, így gondolkodás nélkül borítottam a 2 dl habtejszínt az üstbe...mikor elkezdte a tésztát keverni, dagasztani a masinám, már tudtam, hogy ez így nem lesz ok...kell még több liszt bele....de ugye ezt nem tudtam mérni...üres joghurtos pohárral raktam még hozzá a többit...így csak saccolni tudom a mennyiséget :D. A konkrét gramm helyett akár azt is írhatnám a hozzávalókhoz, hogy liszt: amennyit felvesz :D :D.

Az összes hozzávalót (a pudingpor és a tojásfény kivételével!) a dagasztógép üstjébe mérem, és egy lágyabb, de egyáltalán nem ragadós tésztát készítünk. Először azért ne rakjuk az összes lisztet bele, de az is előfordulhat, hogy kell még bele szórni picit....amikor már nem ragad a bödön falához, akkor jó. A kész tésztát kb. két órán keresztül kelesztjük szobahőmérsékleten. (A fázisfotók rossz minőségéért szorri, sajnos benti fénynél ilyenek a képek.)

A tésztát 14 egyenlő részre osztottam (nagyjából gömbönként 110 gramm) és gömbölyítettem, majd 10 percig pihentettem, hogy majd könnyebb legyen nyújtani.

A kis gömböckéket téglalappá nyújtottam (kb. 20x15 cm), majd a kisebbik derelyevágómat előkerestem a fiókból.

Kb. 1,5-2 evőkanál pudingot tettem rá úgy, hogy még fel tudjam hajtani és kicsit le tudjam nyomkodni a szélét, hogy ne buggyanjon ki a puding a kifliből.

Így nézett ki pudinggal megtöltve, lenyomkodva. Ezután feltekertem és tepsire tettem a kifliket.
Elkészítjük a tojásfényt: tojássárgánként hozzáadunk egy evőkanál tejet, elkeverjük és ezzel lekenjük a kifliket. Kb. fél órát pihentetjük, eközben a sütőt előmelegítjük 180 fokra, majd mikor a sütőbe tesszük a tepsit, még egyszer lekenjük a kifliket. 
 180 fokon szépre sütjük a kifliket, rácson hagyjuk kihűlni és aztán jóízűen elfogyasztjuk! :D



 Ilyen lett belül...olyan, mintha kevés puding lenne benne...pedig nem....


2014. május 10., szombat

Az én sajtosom...

Holnapra kértek tőlem valami sósat v. édeset egy kis ünnepségre. Kínlódtam egész nap, hogy mit is süssek...és ahogy a konyhában ténferegtem (azon a kevés négyzetméteren...) ebédkészítés közben, megláttam a konyhaszekrény ajtaján Limara sajtos száljának a receptjét. Gondoltam, akár neki is állhatnék majd ebéd után :). Aztán kiderült, hogy nincs itthon tejföl. Nem estem kétségbe, hanem felmértem a terepet, hogy mi van itthon, és módosítottam a receptet :D.



Hozzávalók:
- 1 kg finomliszt (kb. 30 dekányi az rétesliszt volt, mert lusta voltam új finomlisztet kibontani)
- 4 tk só
- 40 dkg kacsazsír
- 2 tojás
- 200 ml 30% habtejszín + valamennyi tej
- 2 dkg élesztő
- 10 dkg reszelt parmezán
 
tetejére: 
- 1 tojás 
- reszelt sajt
- szezámmag
- mák
 
A dagasztógép üstjébe mértem mindent (a reszelt parmezánt is!!!), nagyjából kikevertettem a tésztát, aztán kézzel jól átgyúrtam. Kb. 15 percig pihent. A sütőt bekapcsoltam és kb. 200-220 fokra előmelegítettem. Enyhén lisztezett felületen elég vékonyra nyújtottam, megkentem a felvert tojással és megszórtam a tetszőleges magokkal vagy a sajttal, majd egy derelyevágóval vékony csíkokra vágtam, és sütőpapírral bélelt tepsire tettem és már ment is a sütőbe :). Kb. 10-15 perc alatt szépre sült, vigyázzunk, mert hamar megéghet...!!
 

2014. május 3., szombat

Rozsos kenyér - a mi bevált kenyerünk: SzBK

Miután eltört a kenyérsütő jénaim, kénytelen vagyok sütőlemezen sütni...:), ó, én szegény :)))). De azt hiszem, egész jól megy...bár cserepek nem annyira vannak....de lehet, hogy azért, mert nem zár teljesen jól a sütő ajtaja...nem tudom...jó lenne egy sütő-szponzor...már ki is néztem magamnak egyet, amit majd egyszer szeretnék....addig is marad az, ami van :))).


Szóval a rozsos kenyér hozzávalói:

- 300 gr BL80 kenyérliszt
- 100 gr RL190 teljes kiőrlésű rozsliszt
- 100 gr teljes kiőrlésű búzaliszt
- 2 ek lenmagliszt
- 25 dkg öregtészta
- 2 tk só
- 2 ek olaj
- 1 dkg friss élesztő
- 325 ml víz

A hozzávalókat tegyük a dagasztógép üstjébe. A folyadékkal óvatosan kell bánni, mert tényleg függ a liszt minőségétől, hogy mennyi víz kell bele! Tehát először ne öntsük bele a teljes mennyiséget.

Szóval a dagasztógépet hagyjuk dolgozni, amikor kivettük a tésztát, még kicsit kézzel gyúrjuk át, majd tegyük a kelesztőtálba. Nekem az vált be, hogy viszonylag keményre készítem a tésztát, mert a kelés során puhul annyit, hogy szépen formázható lesz, de az alakját sem veszíti el sütés közben.

30 perc elteltével gyúrjuk át, aztán még 10-15 percig hagyjuk pihenni. Formázzuk meg a kenyerünket, akár vekni, akár kerek, mindegy a forma, legyen olyan, amilyet szeretnénk! Tegyük sütőlemezre, enyhén lisztezzük meg és takarjuk le egy tiszta konyharuhával. Én ilyenkor a konyharuhát enyhén nyirkosítom (nem vizezem, nem kell, hogy ázzon), és akkor tutira nem szárad ki, ami alatta van...:) Nagyjából 30 perc elteltével melegítsük elő a sütőt 230 fokra, tegyünk az aljába tűzálló tálba forró vizet. A kenyeret nem piszkáljuk :D. További 20 perc múlva bevágjuk a kenyeret, alaposan lespricceljük és mehet is a sütőbe. Kb. 50 perc alatt kész, a hőfokot visszavehetjük úgy 20 perc után kicsit, újabb 20 perc múlva a tepsit is kivehetjük a kenyér alól, és elég lesz csak a rácsra visszatenni, hogy pirulhasson az alja is (nekem a tepsis sütésnél arra kell figyeljek, hogy a teteje hamarabb pirul, mint az alja, így én mindig visszateszem a rácsra, viszont akkor már a vizet kiveszem, és a kenyér tetejét is letakarom fóliával!!!).

Ha kész a kenyér, kiveszem, rácsra teszem, lefújom vízzel és hűlni hagyom. :)





Croc Monsieur, avagy Krok Möszijő

Nagy kedvencem az Egyszerűen bonyolult c. film. :) És hát az a PÉKSÉG...igen, csupa nagybetűvel...mennyei...egyszer majd...én is...olyat szeretnék...ha nagy leszek :). Benne volt ez a CROC MONSIEUR is, gondoltam kipróbáljuk. Természetesen a saját kenyerünkből!! :).

A Croc Monsieur tulajdonképpen egy egyszerű melegszendvics, amit Franciaországban minden bisztróban ehetünk. Egyszerű melegszendvics,  de általában úgy csinálják, hogy nem közönséges táplálkozást, hanem gasztronómiai élményt jelent elfogyasztása. Eredetéről azt mesélik, hogy egy  munkás egyszer a kemencén felejtette uzsonnára vitt sajtos-sonkás szendvicsét, és így keletkezett a nagy találmány: kicsit megolvasztva még jobb lett. Nem nehéz itthon sem elkészíteni. Fontos, hogy jó alapanyagokat  használjunk.

A kenyér ne a szokásos hajszálvékony toastkenyér legyen, hanem vastagabb szeletek. Készítünk egy jó sűrű besamelmártást (10 dkg VAJ, 7 dkg liszt, 500 ml tej: a vajból és a lisztből világos rántást csináljunk, majd forró tejjel öntsük fel és ügyeljünk arra, hogy ne legyen csomós. Alaposan kevergessük, folyamatosan kb. 5 percig. A sót már ilyenkor is beletehetjük.) Amikor kezd kihűlni, belekeverünk egy kis mustárt (lehetőleg csípős dijonit) és 1 tojássárgáját, fűszerezzük val, borssal, szerecsendióval.

Ezután összeállítjuk a szendvicset: egy kenyérszeletre besamelt kenünk, rá 1 szelet vagy reszelt sajtot (sajtot, aminek íze is van, nem trappistát, nem háromszögű mackófélét, hanem  legalább ementálit, de legjobb, amit a franciák általában használnak: gruyere-t, vagy ha az nincs, akkor cheddart), aztán 1 szelet sonkát, és a tetejére még egy besameles kenyeret.  Lehet belül két réteg sajt és sonka is. Ezután kicsit összenyomkodjuk, hogy ne folyjon ki a közepe, és serpenyőben kevés vajban megsütjük, vagy bevajazzuk a tetejét, és a sütőben  barnára sütjük.



 Forrás: http://www.mindmegette.hu/a-francia-melegszendvics-46209

2014. május 2., péntek

3 féle kenyér

Kriszta barátnőméknél szalonnát sütöttünk, és a kenyér az én reszortom volt :D. 3 különböző kenyér készült.

Az első egy sima fehér kenyér, tulajdonképpen Limara jól bevált fehér kenyere, annyi változtatással csupán, hogy nekem kicsit több vizet kellett a liszthez tennem. Ja, és csak BL80 kenyérlisztből készült.

Hozzávalók:
  • 325 ml víz
  • 2 tk só
  • 2 ek olaj
  • 2 ek burgonyapehely
  • 25 dkg öregtészta
  • 50 dkg BL80 kenyérliszt
  • 1 dkg friss élesztő
Dagasztógép megdagasztotta, én még átgyurmáztam kicsit, eltettem a kelesztőtálba, harminc perc múlva átgyúrtam, újabb 15 perc pihenő, majd jött a formázás, jénaiba tettem, kb. 45 percet pihent, a kelés utolsó 15 percében begyújtottam a tűzhelyt, előmelegítettem 230 fokra, a kenyeret bemetszettem, nagyon alaposan lespricceltem, fedőt visszatettem és szépre sütöttem. Az utolsó 5 percre jénai nélkül tettem vissza a sütőbe. De az is előfordulhat, hogy nincs is erre szükség. Mikor kész lett, rácsra tettem, lepermeteztem hideg vízzel és hagytam hűlni.

A második egy rozsos kenyér volt, 25 dkg BL80, 20 dkg teljes kiőrlésű búza kenyérliszt, és 5 dkg világos rozsliszt + 2 ek lenmagliszt, a többi ugyanaz, mint a fehérnél :).

A harmadik kenyér pedig egy félbarna volt, fele-fele arányban a BL80 és BL112 kenyérlisztek.

Bármennyire is hihetetlen, de az első két kenyér gyakorlatilag egyforma súlyú, annyi csupán a különbség, hogy egy hangyányival több víz van az első kenyérben. (a hozzávalóknál már a kicsit kevesebb vízmennyiséget írtam!!!!) Viszont rájöttem, hogy ha egy kicsit feszesebbre, keményebbre dagasztom meg a tésztát, akkor a kelés során fog annyit lágyulni, hogy szépen megtartja a formáját majd amikor a végső formázás történik:). Az első két kenyérnél a már megkelt tésztából lecsippentettem 25-25 dekát, és eltettem öregtésztának; a harmadiknál nem. Az első kettő kenyeret jénaiban, fedővel sütöttem, bár a második kenyérnél már eltört a jénai...de még egyben maradt....A törés miértjét nem annyira firtatnám, eléggé szőkenősre sikeredett :D :D. A harmadik kenyeret tepsin sütöttem, alul plusz gőzösítéssel - a spriccelés mellett.

Érdekes így a képet nézni a kenyerekről, és látni, hogy egyeske mondjuk mennyire felveszi a jénai formáját...ketteskének szerintem tökéletes lett a formája...a bélése meg..hmmm........az az utolsó képen látszik....és a félbarna is tök jó fazon lett szerintem - bár azt egy kissé túlpirítottam...kicsit másogyabb sül nem lefedve...(milyen meglepő, igaz? :D :D)