Élénken él még emlékeimben a mamánál levő, széles változat, ami a konyhában volt, és egy kis keskeny darab is adott némi meleget a kisszobában...összegyűjtögettem párat...csak ihletként...ha egyszer lesz saját házunk, ahol csak mi leszünk, ott biztosan lesz ilyen... <3
A salgó tűzhely hatásfoka 79% vagyis veszteségként csak a kürtőn távozó meleget kell számolnunk. Egy vasárnapi családi ebéd megfőzése közben befűthetjük vele a helyiséget, miközben az ünnepi lakoma is elkészül. A sparheltnek láttuk már olyan változatát is, ahol a sütő másik oldalán egy víztartály volt beépítve a főzőlapba, így főzés közben a melegvíz is folyamatosan készenlétben volt, a fedelén keresztül öntötték be a vizet és egy oldalsó csap segítségével tudták leengedni. Ha elvonatkoztatunk a ma megszokott konyhai géparzenáltól, láthatjuk ez az egyszerű tűzhelykályha ugyanazon energiával képes fűteni, miközben többféle ételt süthetünk, főzhetünk és e közben pedig még melegvizet is szolgáltat. A műszaki adatlap szerint az 5 kw-os tűzhellyel befűthető 100-120 légköbméter. A külső burkolat ne tévesszen meg minket, ha arrébb kell tenni, igencsak meglepődhetünk, hiszen belül ki van samottal rakva. Nagyanyáink nem csak a tüzifával, hanem különböző mezőgazdasági termények hulladékával is pl.: kukoricacsutkával, napraforgószárral is fűtöttek benne. Begyújtáskor papírt, szalmát és vékonyabb gyújtóst használtak, majd napközben szükség szerint fával vagy kukoricacsutkával fűtöttek.
Ma már megszoktuk, hogy csak tekerünk egyett vagy nyomkodjuk a gombot, ha nagyobb vagy kisebb "lángra" van szükségünk, addig a sparhelten az edény helyének változtatásával lehet szabályozni a hőmennyiséget. A főzés kezdetekor az edény a sparhelt elejére került, ha felforrt az étel, oldalra, vagy a hátulsó részre húzták, hogy lassabb tűzön rotyogjon. Ha nagy lángra volt szükség, kiemelték valamelyik karikát, és a lábast a helyére illesztették. Így sütötték például a palacsintát is. A kész étel melegentartására is volt lehetőség, egészen oldalra húzva vagy rácsra téve. A sütőt nem csak finomabbnál finomabb kenyerek, sütemények, húsok sütésére használták hanem ételmelegítésre és aszalásra is. Ma már külön állíthatjuk sütőinket, azszerint, hogy mit és hogyan szeretnénk megsütni. A sparheltnél nagyon egyszerűen megoldották, ha a tepsit a sütő lemez aljára rakták akkor az alja melegedett erőteljesebben, ha pedig a sínre a sütő középére, akkor középen minden oldalról egyenletesen kapta a meleget. Ha egy időben több tepsiben sütöttek, akkor félidőben megcserélték a tepsiket.
Nem szükségesek különleges edények, a zománcos (babos) lábasok, fazekak , tepsik és a vas/lemez változatuk volt a leggyakrabban használt, a mázas kerámiák mellett. (forrás: http://www.szebbotthont.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=193&catid=8)
