Az én drága barátnőm a férje hatására elkezdett lelkesen kötni, és amikor náluk voltunk, akkor én is kipróbáltam újra, és nagyon tetszett. Régesrégen, még "egri leányka" koromban az anyukám megtanított kötni, és egyszer karácsonyra kaptam fonalat meg kötős könyvet. Nagy lendülettel nekiálltam sálat kötni, de nagyon hamar kiderült, hogy a kötést nem nekem találták ki, mert nagy nehezen jutottam csak el egy éppen a nyakat átérő, sálnak nehezen nevezhető valami végére. Közben megtanultam horgolni is, és ez már sokkal jobban tetszett!! Boldog-boldogtalannak horgoltam a csipketerítőket számolatlanul...még az iskolába is behordtam a kis horgolózsákomat:)). Aztán ahogy nőttem, úgy csökkent a lelkesedésem a horgolás iránt. Most azonban a kötés kipróbálása után ugyanaz lett az eredmény, mint rég.....rájöttem, hogy nekem inkább a horgolás fekszik...........ráadásul itt a blogokban is szebbnél szebb horgolásokat látok, és egyre nagyobb a lelkesedés, hogy mit is csináljak legközelebb:))))). Rájöttem arra is, hogy kb. egy tonnányi hímzőfonalam van, amit el tudok kis köröknek horgolni, és így gyakorolhatom a szaporítást is legalább.......holnap majd teszek fel fotókat is.....
Érdekes, én pont fordítva vagyok ezzel :-)) Kötni szeretek, meg rááll a kezem, de a horgolás valahogy nem az én műfajom...
VálaszTörlés