Van nekem két kifejezetten remek könyvem a gyümölcsök és zöldségek tartósításáról. Az egyik Pelle Józsefné Nyári ízek télire c. remekműve, a másik pedig a Nova Szakácskönyvek Házi befőzés c. könyve. A szőlőlekvárt a Novából készítettem, bár elolvastam a másikat is...
Szóval a lekvár hozzávalói:
- 2 kg érett és leszemezett otelló szőlő megmosva, lecsepegtetve
- 60 dkg cukor
- 1 citrom reszelt héja
- 1 darab fahéj
A szőlőt többször, váltott vízben mossuk meg, csöpögtessük és szemezzük le. Rétegenként tegyük a szőlőt a cukorral a lábosba, amiben főzni fogjuk a lekvárt. Fedő nélkül, kis lángon kezdjük főzni. A tetejére feljönnek a magok (először kevesebb, majd ahogy repednek szét a szemek és fő a szőlő, annál több), ezeket szűrővel szedegessük le (a magszedegetést úgy másfél órás főzés után kezdtem el...). Na, én itt meguntam egy idő után, mert még most is a magot szedegethetném, ha a könyv szerint teszem...szóval nekiestem a botmixerrel (kiszedve a fahéjdarabot; és tudván, hogy a szőlőmagokat úgysem darálja be...), majd átszűrtem egy zománcos szűrőn, és visszaraktam főni. Nagyjából két órán keresztül főtt egyébként...vagy kicsit több...én a végén beletettem egy zacskó zselatint is, mert jobban szeretném azt, hogy ne legyen nagyon folyékony a lekvárom (ez a receptben nincs benne). A zselatinnal is átturmixoltam és kicsit rotyogtattam még. Majd tiszta üvegekbe töltöttem, lezártam erősen és fejreállítottam 5-10 percre. Visszafordítottam, felcímkéztem az üvegeket és mehet is a kamrapolcra...már akinek van, nekem nincs sajnos...de az étkezőszekrényben is jó helye van a lekvároknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése