Mai csavargásom alkalmával vásároltam egy bio boltban
amaránt lisztet. Sokszor találkoztam már vele a különböző kenyér recepteknél, így hajtott a kíváncsiság, hogy kipróbáljam. Miután gluténmentes liszt, ezért az ára is igen magas volt, de mivel én nem gluténmentes receptekhez szeretném használni, hanem inkább csak kiegészítő lisztként, így megvettem. Mellé vettem még egy csomag lenmag lisztet is, erről később fogok majd írni. Most megpróbálom összeszedni a netről, amit az amaránt lisztről tudni lehet és érdemes.
Az amaránt (Amaranthus spp.) egy
kiterjedt növénycsalád, a disznóparéjfélék tagja.
Kultúrnövényként Amerikában volt jelentős, a nagy földrajzi
felfedezések előtt: az őslakosok egyik legfontosabb terménye volt, a
babbal, kukoricával, burgonyával egyenértékű élelmiszer a számukra.
Azték, inka, maja régészeti leletek, források szerint a termesztése
az ottani ősi társadalmakban legalább hatezer éve folyt, zöld növényként
(a spenóthoz hasonlóan) és őrölt magjait (kenyérfélék sütésére)
egyaránt használták. Európában viszont, ellentétben a többi, hatalmas
jelentőségű, Amerikában megismert kultúrnövénnyel, évszázadokig nem
terjedt el, sőt, a hódítók egyike, Cortez az őslakosok számára is
betiltotta a termesztését.
A biotáplálkozás divatba jöttével fedezték fel újra a hetvenes
években, azóta termesztik Európában is, például Németországban.
Kétszikű, zárvatermő, egyéves növény, a szél porozza be, ezért sok faja
kereszteződött. Szegfűvirágzata többféle színű lehet. Dísznövényként
leginkább a vörös virágú fajta terjedt el.
Miért jó?
Ez az "álgabona" számos értékes összetevőt hordoz, a hagyományos
gabonafélékkel összehasonlítva kitűnik, hogy szénhidráttartalma kisebb, a
fehérje-, zsír-, rost- és ásványianyag-tartalma azonban jóval gazdagabb
amazokénál. Táplálkozási értékét növeli, hogy jelentős mennyiségű lizin
található benne (ez egy esszenciális aminosav, amely az izomépítésben
és regenerációban fontos szerepet játszik, jó hatású érelmeszesedés
ellen, és gátolja a rákos sejtek kialakulását).
Biológiailag jól hasznosuló vasból, kalciumból, cinkből és
magnéziumból is a búzalisztnek a többszörösét tartalmazza. Bőségesen
találhatunk benne vitaminokat is: riboflavin-, niacin- és tokoferol is
van benne, sőt, a többi gabonától eltérően a B1 és az E vitaminon kívül
aszkorbinsavat (C-vitamint) is tartalmaz. A mag telítetlen zsírsavakban
is gazdag, és hasznos, hogy élelmi rostanyaga is jelentős, 7-15
százalékos.
Szerencsés körülmény, hogy az amarántot lisztérzékenyek is
fogyaszthatják, mert fehérjéje gluténmentes, nem tartalmaz gliadint.
Hogyan fogyasszuk?
Vannak amarántfajták, amelyeket inkább a leveleiért termesztenek,
másokat inkább a magnyerés érdekében, de mindegyik amarántnövénynek a
levelei és magjai egyaránt alkalmasak fogyasztásra. Levele a spenóthoz
vagy a mángoldhoz hasonlóan készíthető el levesnek vagy főzeléknek.
A magja pedig legalább annyiféleképpen hasznosítható, mint bármelyik
kenyérgabonánk: pirított, puffasztott, pattogatott, extrudált
termékeket is készítenek belőle, amelyek például müzlibe keverhetők, de
melasszal, mézzel magukban is kedveltek. Őrleményéből kását, krémlevest,
lisztjéből (magas keményítőtartalma miatt) kenyeret, tésztákat,
süteményeket, pudingféléket lehet készíteni. Panírozáshoz is alkalmas.
Sósan és édesen is elkészíthető, mivel meglehetősen semleges az íze.
Tippek-tanácsok
Az amaránt többfajta diétás étrendbe is jól beilleszthető, például
energiaszegény, súlycsökkentő kúrába, illetve cukorbetegek,
lisztérzékenyek számára.
Házi kenyérsütéshez nem kell "tisztán" használni, legszerencsésebb
egy-három arányban búzaliszttel keverni az amaránt lisztet.
Hasonlóképpen gazdagíthatunk vele gyakorlatilag bármilyen, hagyományos
liszttel készülő ételt.
Érdekességek
Egy azték forrás szerint Montezuma, az utolsó azték uralkodó évente
5000 tonna kukoricát és 3700 tonna amaránt magot szedetett be adóba.
Birodalmában az amarántnak különleges szerepe volt, ugyanis vallási
ünnepeiken az őrölt amarántmagot embervérrel keverve szakrális
szertartáson fogyasztották el. Azonban a nagy földrajzi felfedezések
nyomán európai hódítók törtek az ősi birodalmakra, akik tiltották ezeket
a rituálékat, így magát az amarántot is betiltották, hogy ne szolgáljon
ezen szertartások eszközéül.
Cortez 1519-ben betiltotta az amaránt termesztését, így ennek a
növénynek az ismerete, fogyasztása több száz évre mintegy elfelejtődött,
visszaszorult Dél- és Közép-Amerika eldugott hegyi falvaiba. 1974-ben
az Egyesült Államokbeli Michiganben John Robson vizsgálta az amaránt
táplálkozástudományi értékeit, és ennek hatására kezdődött meg az
amaránt "rehabilitációja". Európában jóval később, hazánkban pedig
inkább csak a legutóbbi években kezdik újra felfedezni, ismerni az
amarántot, de manapság termesztik is, különösen Németországban és
Ausztriában.
Biokertekben, háztáji gazdaságokban ideális a termesztése, mert igénytelen, szárazságtűrő és ellenáll a legtöbb kártevőnek. Biológiai értékének elismerését jelzi, hogy a NASA az amarántot
felvette az űrhajósoknak összeállított élelmi anyagok listájára.
(forrás: http://www.hazipatika.com/taplalkozas/zoldseg_gyumolcs/cikkek/amarant_az_aztek_ritualek_novenye/20100223132818)