Ismét Márti barátnőm receptjét sütöttem (van egy kis könyvecském, pár éve abba írkáltam minden érdekes receptet fel, ami valamiért érdekelt), nagyon sok lesz belőle, cserébe nagyon hamar el is fog fogyni!
Hozzávalók:
- 1 kg BL55 liszt
- 6 dl langyos tej
- 1 evőkanál cukor
- 1,5 evőkanál só
- 1,5 csomag friss élesztő (én egy egész kockát, meg egy picikét tettem még bele)
- 2 dl olaj
- a lekenéshez 1 db tojás
A hozzávalókból a dagasztógép segítségével elkészítjük a tésztát, majd nagyjából 40 percig letakarva pihentetjük. Ezután 8 részre osztjuk a tésztát, mindegyik darabot gömbölyítjük, majd letekarva kb. 10 percig pihentetjük, hogy aztán a gömböckéket könnyedén körlappá nyújthassuk. Ezeket a körlapokat pizzavágóval (vagy akármi mással) 8 cikkre vágjuk, mindegyik cikket kifli formájúra feltekerjük (lehet sonkát, sajtot, akármit tenni bele) és sütőpapíros tepsire fektetjük. Leknjük felvert tojással, majd fél órát pihentetjük még (nem kell letakarni, mert nem fog kiszáradni a tojásos kencézés miatt).
200 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük, én kb. 22-24 percig sütöttem, rácsra tettem hűlni, majd egy csúcsszuper zománcos vájlingba kerültek a kiflik :)!
2015. február 14., szombat
2015. február 1., vasárnap
Sajtos perec, sajtos rúd
Ezer és egy évvel ezelőtt Márti barátnőmnél sütöttünk a gyerekek valamelyik iskolai rendezvényére ilyen kis sajtos pereckéket. Nagyon utáltam, mert egyesével kellett kinyomkodni, kipiszkálni a rugós formából, a maradékokat összegyúrni, újra kinyújtani, kiszúrkálni, stb. Sokáig emlegettük ezt a sütögetős délutánt, az biztos :).
Valamelyik nap a piacon csavarogva a szemem elé került egy ilyen rugós pereckiszúró....az összes emlék ellenére megvettem, mert azért mégis lennie kell egy ilyennek is a fiókban, soha nem lehet tudni...:).
A neten keresgéltem recepteket...azt tudtam, hogy nem élesztőset szeretnék, mert nem akarom, hogy eldeformálódjon sülés közben. Marad a sütőpor vagy a szódabikarbóna...a sokadik keresés közben találtam rá erre a receptre, Andi konyhájában.
Hozzávalók:
- 400 gr liszt
- 250 gr margarin
- 1 csomag sütőpor
- 2 teáskanál só
- 200 gr reszelt sajt (plusz a tetjére is)
- 3-4 evőkanál tejföl
A hozzávalókat tegyük a késes aprítónkba, párszor forgassuk meg, majd tegyük át a dagasztógépbe és kevertessük el alaposan :), gyúrható, de nem túl lágy tésztát kell kapjunk, amit aztán nyújtsunk 4-5 mm vékonyra, szaggassuk ki a perecformával (vagy vágjuk keskeny csíkokra), kenjük le felvert tojással és szórjuk meg sajttal (amúgy szerintem szórhatjuk mákkal, szezámmal, köménnyel, nigellával is...).
Előmelegített sütőben süssük addig, míg kicsit piros lesz. (Én kb. 200-220 fokon sütöttem, nagyjából 15 percig.)
75%-os kenyér
Mármint méretileg 75%, ízre 100% :).
Millió kenyérrecept, elkészítés és leírás van a neten. Millió, ami használhatatlan és van pár, ami megfelel a mi ízlésünknek. Ilyenek pl. Limara kenyerei is :), ezeket formáltam, variáltam még tovább :). Most pl. az volt a cél, hogy az új sütőedénybe (32 cm-es kacsasütő) beleférjen úgy, hogy sülés közben ne töltse azért ki teljesen a tálat, megtartsa formáját és mégis csodás legyen :D. Pár variácó készült azért, mire ez a kenyér sikerült, úgyhogy ezek után - amíg ebben a kacsasütőben sütöm - ezekkel a mennyiségekkel fogok dolgozni. Az, hogy milyen lisztet használunk, ízlés dolga, így bátran lehet próbálkozni mindenkinek....:)
Szóval a 75%-os kenyér hozzávalói:
- 375 gr BL80 kenyérliszt (ehhez a kenyérhez: 365 gr BL80, 50 gr amarántliszt és 50 gr teljes kiőrlésű zabkorpa)
- kb. 250 ml víz
- 1,5 kk só
- 1,5 ek olaj
- 1,5 ek burgonyapehely
- 190 gr öregtészta (rozs- és teljes kiőrlésű búzalisztből készült)
- 7,5 gr FRISS élesztő
A kenyér hozzávalóit a dagasztógép üstjébe mérjük, és hagyjuk, hogy a masina elvégezze a dolgát :). A vízzel (vagy egyéb folyadékkal) óvatosan bánjunk, mert erősen lisztfüggő, hogy melyik mennyi folyadékot vesz fel...Áttesszük egy tálba, letakarjuk konyharuhával, és kb. 30-40 percig pihentetjük, félidőben egyszer kicsit átgyúrjuk. A pihentetés után megformázzuk, sütőpapírral bélelt edénybe helyezzük, letakarjuk és újból kelesztjük, nagyjából 40-45 percig (normál szobahőmérsékleten), bespricceljük, bevágjuk a tetejét, rátesszük a fedőt és forró, előmelegített (kb. 240-250 fok) sütőbe toljuk. 15 perc után visszavesszük a hűfokot (én olyan 220-ra) és további 30 percig sütjük. Ha fedőt levéve még úgy látjuk, hogy kell kicsit sütni, akkor tegyük vissza még pár percre. Ha kész, tegyük rácsra, spricceljük le hideg vízzel és vigyük hűvösebb helyre, mint a konyhánk :).
2015. január 8., csütörtök
2014. december 13., szombat
Csicsóka
Sokszor hallottam már róla, de valahogy nem tudtam sosem, hogy mi is ez a csicsókat. Emlékeimben haloványan él, hogy valahogy kötődik a burgonyához. De hogy ez igaz-e, vagy ha igen, akkor mi módon kötődik, azt nem tudtam soha. Sokszor láttam a piacon is, de sosem vettem. Ma viszont mégis vásároltam a tejes nénitől (mert amúgy joghurtnak való tejért mentünk piacolni). Most pedig rákerestem, és a wikipédián erre bukkantam:
A csicsóka (Helianthus tuberosus) a őszirózsafélék családjába tartozó gumós évelő, gyógynövény. Észak-Amerikából a 17. század elején került Európába.
Közeli rokonságban áll a napraforgóval.
Tavasszal akár össze is lehet őket téveszteni, de később már nem, mert a
csicsóka sárga virágai a napraforgóéhoz képest kicsinyek, és jóval
később, augusztus elején nyílnak. A növény szára, (azonos talajviszonyok
között), a napraforgóénál vékonyabb, és magasabb, akár 3 m magasra is
megnő. Magot a csicsóka virága nem érlel, ezért a gumók elültetésével
szaporítják.
Gumói, amelyek megvastagodott szárképletek, nem közvetlenül a tövön,
hanem 5–20 cm hosszú gyökérrészen találhatók, ezért nagyobb területen
helyezkednek el. Héjuk színe lehet fehér, vagy sárga, de leggyakrabban
olyan színű, mint a rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér. Felszínük
ripacsos, barázdált, összetett, nehezen tisztítható.
A csicsóka a nyirkos, üde talajokat kedveli, ahol a talajvíz szintje fél
méternél mélyebben van, de a leggyengébb talajokon is megél. Megterem a
sekély termőrétegű, kötött, sőt a futóhomok talajú területeken is. Első
ültetése úgy történik, mint a burgonyáé. Kataszteri holdanként 5-6 mázsa[1]
vetőgumó szükséges. Tavaszra megfogasolják vagy 1-2-szer megkapálják.
Ha már több év óta van egy helyen, akkor célszerű megtrágyázni. Gumója a
fagy iránt érzéketlen, ezért ősszel nem szedik ki, hanem egyszerre csak
annyit, amennyi pár napi felhasználásra elégséges. A szárát ősszel
levágják és juhokkal etetik fel. Gumótermése kataszteri holdanként 70-150 mázsa.[2] Éghajlat és talaj iránt csekély igényű. Az egyszer elvetett csicsóka szinte kiirthatatlan, ezért vetésforgón kívül termelik.
A csicsóka fontos diabetikus alapanyag lehet, íze is hasonlít a
burgonyáéhoz, de annál jóval édesebb. A 20-28% szárazanyagot tartalmazó
gumókban 14-16% inulin és polifruktozánok (levulóz, szinantrin) vannak. Az ezekből keletkező fruktóz (gyümölcscukor) lassabban növeli meg a vércukor szintet, mint a szőlőcukor.
A csicsókagumónak a burgonyánál 5-6-szor nagyobb rosttartalma gátolja az egyéb szénhidrátok és hízlaló tápanyagok
felszívódását, fokozza laktató hatását, és meggátolja a székrekedés
kialakulását. Kedvező biológiai adottságait pedig fokozza a kálium, kalcium, magnézium, foszfor és cink ásványianyag-tartalma, a béta-karotin-, B1–, B2-vitamin, niacin-, és C-vitamin-tartalma. Életfontosságú aminosavként: lizin, arginin, hisztidin, cisztin, triptofán, aszparagin található benne. Növényspecifikus anyagai: kolin, betain, szaponin, quercimeritrin. Gumói főleg inulint tartalmaznak, keményítőt csak csekély mennyiségben.
Ezt a nálunk alig ismert gumós zöldséget a nagyvilág elegáns éttermeiben gyakran homár, libamáj, szarvasgomba, nemes tengeri halak, fésűkagyló és más drága ételek társaságában tálalják.
Csak fantázia kérdése, mert szinte minden alapanyagunkkal harmonizál.
Fogyaszthatjuk nyersen, salátákban, párolhatjuk, főzhetünk belőle
szószokat, kifacsart levéből kitűnő turmixital készíthető – naranccsal,
citrommal, mézzel, almával, de köretként csicsókalepényt készítenek
belőle, vagy krumplipürészerűen készítik el, és kelbimbóhoz, csirkéhez
adják.
A csicsóka gazdag inulinforrás. Az inulin vízben nem oldódó nagyméretű rost, poliszacharid. Az inulint csak a vastagbél baktériumflórája képes valamelyest feldolgozni, étvágycsökkentő és hashajtó hatású, de felfúvódást is okozhat.
Különösen elhízásnál és cukorbetegségnél ajánlják, valamint a
bélflóra regenerálásához, de ezen túlmenően is széles spektrumú
gyógyhatást tulajdonítanak neki. A csicsókát kozmetikai készítményekben
is alkalmazzák.
Tönkölybúzalisztes kenyér
Tegnap megérkezett az újabb liszt-szállítmány az Ónodi Malomtól, a szokásos lisztek mellett rendeltem teljes kiőrlésű tönkölybúza lisztet (TGL300), hogy kipróbálhassam :). Lehet, hogy bátrabbnak kellett volna legyek, és többet rendelni belőle, mert így elsőre igen jó véleményem van róla, tetszetős kenyérkét sikerült összerakjak. Mivel mi inkább a barna, félbarna, rozsos (de azért fehér liszt is van benne) kenyereket szeretjük, ezért a tönköly mellé tettem még BL112-t és BL80-at is, valamint az öregtésztám is rozs+teljes kiőrlésű búzaliszt (búzacsírával dúsított) felhasználásával készült.
Hozzávalók:
- 150 gramm TGL300 Teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt
- 100 gramm BL 112 félbarna kenyérliszt
- 250 gr BL 80 fehér kenyérliszt
- 10 gr FRISS élesztő
- 10 gr FRISS élesztő
- 2 ek sörélesztő
- 2 ek burgonyapehely
- 2 tk só
- 2 ek olaj (hát, most, hogy ezt írom, lehet, hogy kifelejtettem...nem emlékszem... :D :D)
- 325 ml langyos víz (óvatosan, inkább kevesebb, mint több legyen, utólag lehet még pótolni, ha kevésnek találjuk - ilyenkor csak apránként adjuk hozzá mindig, nehogy aztán túl sok legyen)
- 250 gr öregtészta (RL190 teljes kiőrlésű rozsliszt és teljes kiőrlésű búza (hozzáadott búzacsírával) liszt keverékéből készült)
- tönkölykorpa a szóráshoz
Tegyük az összes hozzávalót a dagasztógép üstjébe, és hagyjuk, hogy végezze a dolgát :). Szép, rugalmas tésztát kell kapjunk a dagasztás végére, tehát minimum 10-15 percig gyúrja a gép a tésztánkat. Mikor kész, tegyük enyhén kilisztezett tálba, takarjuk le tiszta konyharuhával és hagyjuk a duplájára kelni. Kifejezetten jót tesz a tésztának, ha a végefelé kicsit átgyurmázzuk és még hagyjuk kelni. Ha megkelt, akkor óvatosan megformázzuk, a sütőpapírral bélelt fedeles sütőtálunk aljába tesszük, rátesszük a fedőt és megint hagyjuk kelni. Míg kel a kenyerünk, addig előmelegítjük a sütőt kb. 230 fokra. Mielőtt a kenyeret betesszük a sütőbe, spricceljük be alaposan vízzel, szórjuk meg tönkölykorpával, vágjuk be és tegyük rá a sütőtál fedelét (amit szintén bespricceltünk). Kb. 15 percig süssük a kenyeret ezen a hőfokon, majd vegyük vissza a hőmérsékletet úgy 200 fokra és további 30 percig süssük. Vegyük le óvatosan a fedelét (vigyázni a kiáramló gőzzel), és ha úgy ítéljük meg, tegyük még vissza pár percre a sütőbe, ha kész, zárjuk el a sütőt, hagyjuk kicsit nyitva az ajtaját, és még pár percig hagyjuk így állni. Aztán vegyük ki, tegyük rácsra és hagyjuk hűlni. Túl sok cserépre ne számítsunk, de elvileg egy szépséges kenyeret kell kapjunk, amihez már csak a kacsazsír, paprika és paradicsom, no meg az újhagyma hiányzik :)!
2014. december 7., vasárnap
Flódni
A kisebbik gyermekemnek ma volt a keresztelője. Így kitaláltam, hogy flódnit sütök :). Sosem csináltam még, de végül is miért ne? Csak nem lehet akkora ördöngősség... Aztán elkezdtem olvasgatni, keresgélni. Kicsit megijedtem, de nem adtam fel :). Számtalan receptet megnéztem, képeket böngésztem. Mind különböző tésztával, sőt még a rétegek sorrendje is más volt. Tudtam, hogy Kriszta barátnőmnek (Marci keresztanyuja :D) van egy szakácskönyve, amiben volt egy flórni recept, amit én le is fotóztam jól magamnak, de nem találtam a képet. Így megkértem Krisztát, hogy csináljon már nekem róla egy képet. Ezzel párhuzamosan javasolta még, hogy nézzem meg a Fűszer és Lélek blogon is a flódni receptjét. Megnéztem, és úgy döntöttem, hogy ezt fogom megsütni én is :). Egyáltalán nem bántam meg, bár én kicsit elnéztem a tepsi méretét, legközelebb nagyobbat fogok levenni a kályha tetejéről :D.
A flódni a zsidó konyha egyik – Magyarországon pedig a legismertebb – süteménye. Édes, töltött sütemény. Alapvető összetevői: tészta több rétegben és a töltelékek – dió, mák, alma, szilvalekvár A tészta alapanyagához gyakran bort is kevernek, más receptek szerint a mák- illetve diótölteléket főzik fel borral.
Igazi tömény desszert, az édességek kedvelőinek valóságos kánaán – tele
szimbolikus jelentésű hozzávalókkal. Igényel némi odafigyelést az
elkészítése, de annyira kiadós, hogy egy tepsivel az egész rokonságot
vagy baráti társaságot jól lehet lakatni, és évente egyszer érdemes
rászánni az időt, már csak azért is, mert minden benne van, ami a népi
hagyomány alapján egészséget, bőséget hozhat!
Nekem nagy "problémát" okozott, hogy milyen sorrendben tegyem a töltelékeket, mert ebben nem egyeznek az interneten és a szakácskönyvekben elérhető receptek. Mivel nekem a szilvalekvárom sűrű ugyan, de nem az a klasszik fekete, betonkemény, ami sütés közben sem mozdul el, így azt mindenképp a felső borító réteg alá gondoltam, a többinél pedig úgy voltam, hogy a színek alapján teszem, a nekem tetsző sorrendben. Jól ki is találtam mindent, erre mondja Kriszta, hogy hát azt úgy szokták, hogy a szilva az alján van...vagy alulról a második, most nem is emlékszem pontosan. A Fűszer és Lélek blogon pont úgy volt, ahogy én kitaláltam egyedül is, így végül azt követtem.
És akkor íme a Fűszer és Lélek flódnija, bár én haramdannyit csináltam, és még ez is rengeteg :):
A tésztához:
- 500 gr BL55 finomliszt
- 23 dkg vaj
- 10 dkg porcukor
- két tojás sárgája
- 1 tojás
- 1,2 dl száraz fehérbor
- 0,5 kk só
Robotgéppel gyorsan összegyúrjuk, fóliába csomagoljuk, és egy éjszakán át a hűtőben tároljuk.
A töltelékek (mindet készítsük el előre, hogy amikor töltjük a tésztát, kihűljenek):
Almatöltelék:
- 1 kg alma meghámozva, lereszelve
- 1 ek méz
- 1 ek cukor
- 0,5 ek fahéj
- pár szem szegfűszeg (teatojásban) vagy 0,5 ek. őrölt szegfűszeg
- 1,6 dl száraz fehérbor
- zsemlemorzsa (amennyi a felesleges folyadékot felszívja)
Az almát a mézzel, cukorral, borral, fahéjjal, szegfűszeggel megpárolom. Nem szabad túlfőzni, erre vigyázzunk. Szűrőbe téve csepegtessük le, majd ha szükséges, keverjük bele a zsemlemorzsát. Ami bor lecsepegett, azt használjuk majd a dióhoz. :)
Diótöltelék:
- 23 dkg darált dió
- 10 dkg cukor
- 3 dkg mazsola (akár el is hagyható)
- 3 dkg étcsolkoládé
- 1 dl bor (ha nem elég az almából maradt, akkor borral pótoljuk)
A darált diót a többi hozzávalóval főzzük fel, kóstolgassuk, hogy ízlés szerint édesíthessük! :)
Máktöltelék:
- 23 dkg mák darálva
- 1 narancs héja lereszelve
- baracklekvár
- 3 dkg cukor
- 3 dkg mazsola (akár el is hagyható)
- 0,6 dl száraz fehér bor (ha száraznak érezzük a tölteléket, nyugodtan tegyünk még bort hozzá)
A mákot a többi hozzávalóval főzzük fel, majd keverjük el benne a lekvárt is!
És végül az utolsó töltelékünk a jó sűrű, sütésálló, házi szilvalekvár, nagyjából 1,6 dl kell belőle.
A tésztát kivesszük a hűtőből, és öt részre osztjuk, majd a tepsinknek megfelelő méretűre nyújtjuk jó vékonyan. A vékonyság fontosabb, mint a tepsi mérete, így ha túl nagyra sikerül a tészta, akkor egyszerűen csak vágjuk le a fölösleges részeket.
Az első tésztalapra tegyük a diós töltelék, majd jöhet sorban a többi is: mák, alma és a szilvalekvár. Természetesen a töltelékek közé mindig tegyük a vékonyra nyújtott tésztát, a legtetején levő tésztalapot pedig kenjük meg tojásmázzal (tojás+pici tej), hogy szép fényes legyen majd és szúrkáljuk meg, hogy a felesleges gőz távozhasson a sütiből. 150 fokra előmelegített sütőben süssük nagyjából 2,5-3 órát. Hagyjuk teljesen kihűlni, és az sem árt, ha egy napot, vagy legalább egy éjszakát áll letakarva.
És tényleg igaz, hogy ha megkóstoljuk, elfelejtjük az összes macerát, ami a készítésével jár! :).
Van még mit javítanom a töltelékek egyenletességén, de azt hiszem, első próbálkozásnak tényleg jól sikerült mind ízre, mind kinézetre!
Kedves Fűszeres Eszter, ezer köszi a receptért! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)









