Tönkölyös kenyér

Szeretem a liszteket keverni egy-egy kenyérhez, és sokkal jobban szeretem, ha színe van a kenyérnek :). Most a tönkölylisztre és teljes kiőrlésű búza kenyérlisztre esett a választásom a BL80 mellett. (Az alapok persze Limarától vannak, de folyton variálok....:D.) 

A tönkölyös kenyér hozzávalói:

- 350 gramm BL80 kenyérliszt
- 100 gramm TGL300 teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt
- 50 gramm teljes kiőrlésű búza kenyérliszt
- 250 gramm öregtészta
- 2 ek olaj
- 2 tk só
- 10 gramm FRISS élesztő
- nagyjából 325 ml víz (ez változhat az éppen használt liszt minőségétől)
- 2-3 evőkanál tönkölykorpa a szóráshoz

A hozzávalókat a dagasztógép üstjébe mérem, és hagyom, hogy a gép alaposan kidolgozza a tésztát (nálam ez kb. 15 perc szokott lenni), folyamatosan figyelem az elején, hogy elég-e (vagy éppen túl sok) a víz, aztán amikor látom, hogy rendben van minden, magára hagyom negyed órára a gépet. Ezután átteszem egy tálba (most éppen egy zománcos), letakarom egy konyharuhával és hagyom, hogy a duplájára keljen. Ez nagyjából 40-45 perc alatt meg is történik, a kelési idő alatt egyszer kicsit át lehet gyurmázni a tésztát. A duplázódás után megformázom (persze óvatosan, hogy azért maradjon némi levegő a tésztában is), és a sütőtálba helyezem, majd rá a fedőt, és megint a duplájára kelesztem (ebben a mostani időben ez nekem 40 perc volt). A sütőt előmelegítjük 230 fokra, a megkelt kenyérkénket lespricceljük hideg vízzel, megszórjuk a tönkölykorpával, majd pengével bevágjuk a tetejét, visszatesszük a fedőt és mehet a sütőbe. 15 perc után vegyük vissza a hőfokot kb. 200-ra és további harminc percig süssük kenyérkénket, majd óvatosan vegyük le a fedőt, és ha úgy látjuk, tegyük vissza edény nélkül is még pár percre a sütőbe. Ezután rácson hagyjuk kihűlni! :)

Az én pizzaszószom

Az én házi pizzaszószom így készül:

- 500 ml paradicsomlé
- bazsalikom (friss vagy szárított is jó)
- 4 ek liszt
- 2 szelet finom, ízes sonka
- 6 karika csípős szalámi
- 1 kápia paprika
- 1 gerezd fokhagyma
- cukor, só, bors ízlés szerint

A paradicsomlét elkezdjük főzni, majd hozzáadjuk a bazsalikomot, és a liszttel besűrítjük. Levesszük a tűzről, elővesszük a botmixerünket és a szószhoz tesszük a sonkát, szalámit, karikára vágott kápia paprikát, fokhagymát és sózzuk, cukrozzuk ízlés szerint. :) Visszatesszük a tűzre még kicsit, aztán megborsozzuk, elkeverjük és hagyjuk kihűlni, hogy aztán arra használhassuk, amire akarjuk. Akár pizzára kenni, akár pizzás csigához. :)

Túrós pogácsák

Marci holnap megy Siófokra, így gondoltam, sütök nekik kis pogácsát :). A túrósra esett a választásom. Egy alap kelt pogácsa receptet kerestem, aztán elfelejtettem...és próbálkoztam egyedül....Azt hiszem, elég jól sikerült, de ezt majd holnap eldöntik a fiúk :).

Hozzávalók:
- 600 gramm finomliszt
- 350 gramm túró
- 180 gramm natúr joghurt/vagy tejföl/vagy kefír
- 135 gram vaj
- 20 gramm FRISS élesztő
- 1 db tojás
- 2 kk só
- 1 kk cukor
- a kenéshez és a szóráshoz: 1 tojás, reszelt sajt

A hozzávalókat a dagasztógép üstjébe mérjük, és hagyjuk, hogy a gép végezze a munkáját. Lágy, de nem ragadós (max. kicsit és az is könnyen lejön a kezünkről) tésztát kapunk, amit tegyünk zacskóba és két-három órára tegyünk hűtőszekrénybe (vagy akár egy éjszakára is). Nyújtsuk ki 1-2 ujjnyi vastagra, kenjük meg tojássárgájával, szórjuk meg reszelt sajttal és pogácsaszaggatóval szaggassuk ki. Tegyük a tepsire őket - azért ne túl szorosan egymás mellé - és fél óra pihenő után mehetnek a 200-220 fokra előmelegített sütőbe. Nálam 14-15 percig sültek, míg szép, piros színűek lettek. Rácson hagyjuk kihűlni a pogikat (vagy már melegében falatozhatunk belőlük...).
Jó étvágyat!

Raguval töltött leveles kosárkák

Mindig is szerettem volna olyan kisméretű piteformát, aminek kivehető alja van. Tavaly Siófokon sikerült is a Gasztrocentrumnál, de mostanáig valahogy mégsem került elő....

Szóval akkor a recept (4 fő részére - 4 formához):

- két csomag jó minőségű bolti leveles tészta (ha idő és kedv van, természetesen a házi készítésű is jó ;))
- 500 gr darált hús
- 2 db cukkini (vékonyka, bébiméretű - még véletlenül sem az a nagy, amit tölteni szoktunk)
- 1 db padlizsán
- fokhagyma
- 1 doboz hámozott paradicsom
- só
- bors
- bazsalikom
- 1 kis fej hagyma
- kevéske zsír

- tojásfény: 1 tojás sárgája + 1 ek tej a kenéshez

A kevés zsíron az apróra vágott hagymát megpároljuk, rátesszük a darált húst, és addig pirítjuk, míg elveszti a nyers hús színét. Ezután hozzáadjuk a megmosott, felkockázott és előre besózott cukkinit és padlizsánt, az aprított fokhagymát; sózzuk, borsozzuk és teszünk hozzá egy kis bazsalikomot is. Mikor félig megpuhult, akkor hozzáöntjük a paradicsomkonzervet is, és jól összepároljuk, összefőzzük az egészet. Kóstolgatjuk, és ízesítjük, ahogy kívánjuk. Én a vége felé teszek bele még friss bazsalikomot és a maradék aprított fokhagymát is. Akkor van kész a ragu, ha elfőtt gyakorlatilag az összes folyadék alóla, figyeljünk erre oda, mert könnyen odakaphat, megéghet.

A kész leveles tésztát kitekerjük, az egyikből a piteforma segítségével négy lapot kiszúrunk (ez lesz majd a teteje), a másik tésztát pedig elosztjuk négyfelé és kibéleljük a formákat. A már nem forró raguval megtöltjük a tésztával kibélelt formát, a széleket tojásfénnyel megkenjük, és a formával kiszúrt lapokat (amiket előbb pár helyen bevágtuk előre, a sütés közben távozó gőz miatt) rátesszük a ragu tetejére, kicsit lenyomkodjuk a széleket és megkenjük a tetejét tojásénnyel. Kb. 190-200 fokra előmelegített sütőbe toljuk a tepsire tett formákat és szép pirosra sütjük, én nagyjából 15-20 percig sütöttem.

 

(A formákat nem kentem ki, nem szórtam be semmivel, a leveles tészta elég zsíros volt ahhoz, hogy ne ragadjon bele a tészta.)

Molnárka

Imádom a molnárkát, és most a sárga túró készítésekor maradt savó (a sárga túró miatt ráadásul édeskés) remekül kínálta magát, hogy ezzel süssem tej helyett a molnárkát.

A recept teljes mértkben Limara oldaláról származik, egész pontosan innen: Molnárka II, annyi változtatással, hogy én tej helyett savót használtam és a burgonyapelyhet elhagytam

Hozzávalók:

• 60 dkg finomliszt
• 1 tk. só
• 3 ek. cukor
• 1 tojás
• 140 g joghurt 
• 1,5 dl tej
• 10 dkg puha vaj
• 3 dkg friss élesztő

A vaj kivételével az összes hozzávalót a dagasztógép táljába mérjük. Elindítjuk a dagasztást. 3-4 perc után, amikor már összeállt a tésztánk több részletben hozzáadjuk a puha vajat, mindig megvárva, hogy az előzőt beledolgozza a gép.

A bedagasztott tésztát kelesztőtálba tesszük, 30-35 perc után enyhén lisztezett felületre borítjuk. Ha nagyon precízek akarunk lenni, akkor egy mérleg segítségével 100-110 g-os darabokra vágjuk, ha nem, akkor szemre osztjuk el 10-12 darabba.

A kimért tésztákat gömbölyítjük, letakarjuk és 10-15 percig pihenni hagyjuk, majd formázzuk. A molnárkákat sütőpapíros tepsire ültetjük, egymástól távol és megint letakarjuk. Így kelesztjük 30-40 percig. A sütőt előmelegítjük 180 fokra (én kb. 200-ra melegítettem). A megkelt tésztákat egy egész felvert tojással lekenjük, tetejükre szezámmagot szórunk és kb. 15-17 perc alatt pirosra sütjük, majd rácson hagyjuk kihűlni.

 

Köszi, Limara a receptet! :) 

Barhesz

 

A barhesz vagy hálá (challah) a zsidó konyha süteménye, burgonyás kelt fonott kalács vagy fonott kenyér. A zsidó étkezési hagyományokat őrző családokban a péntek este kezdődő szombat megszokott eledele az asztalon.

Tésztája tkp. lisztből és főtt burgányából készül. A tésztából csíkokat alakítanak ki. Hármas, négyes, vagy még többszörös fonással készül. Szombatra hosszúkás, az őszi nagyünnepekre kerek formában sütik. Mazsola is kerülhet bele, a tetejét mákkal és/vagy szezámmal szórják meg.

A burgonyás változattal találkoztam először, a wikipedia is erről ír....így nem nyugodtam, míg egy olyan receptet nem találtam, amiben krumpli van...merthogy rengeteg olyan is van, mint a foszlós kalács...édes...de én úgy voltam vele, hogy ez valami más, így nem lehet édes... :D Találtam is egy zsidó szakácskönyvet (Drótpostagalamb recepttára 44. könyv) a neten, úgyhogy ki is nyomtattam, és szorgosan fogok mást is főzni-sütni belőle, mert ez egy kincsestár...olyan kaják vannak, hogy csuda! :)

Na, de térjünk vissza a barheszre, íme a recept (hozzávalók és elkészítés): 

Hozzávalók (3 db majdnem egykilós barhesz lesz):

- 1500 gr BL55 finomliszt
- 2 db közepes főtt burgonya, áttörve/lereszelve
- 20 gr friss élesztő
- 3 kk só
- 1 kk cukor
- 3 ek olaj
- a burgonya összes főzővize (ami nagyjából 3 dl volt nálam) + langyos víz szükség szerint

A hozzávalókat a dagasztógép üstjébe mérjük, a burgonya főzővizét is. A többi folyadékot folyamatosan adagoljuk és apránként, úgy, hogy a rugalmas tésztát kapjunk. Alaposan kidgasztatjuk a géppel a tésztát és két órán át lefedve kelesztjük. Ezután három részre osztjuk a tésztát (használhatunk mérleget is), majd mindhármat 4 részre. (Összesen 3x4 darabka tésztánk lesz.) Gömbölyítsük mindet, és 10 percig pihentessük, majd sodorjunk hosszú hurkákat/kígyókat (kinek hogy tetszik) és az alábbi videó alapján fonjuk meg a kalácsainkat. (Minket majd a négy kígyóból való fonás fog érdekelni...)

Tegyük a barheszeket egy-egy tepsire, takarjuk le konyharuhával és hagyjuk további fél órát kelni. Tojássárgával kenjük le, és szórjuk meg mákkal/szezámmal (vagy akár mindkettővel) és mérsékelt tűzön süssük pirosra (kb. 190-200 fokon 35 percig tartott nálam). Rácson hagyjuk kihűlni...ha mákunk van (márpedig van, mert szórtunk a tetejére), akkor még cserepek is lesznek rajta :).

Ha ettetek már finomat...hmmmmmm....kalácsízű és állagú, de kenyér (nincs benne se tej, se tojás). Minden porcikájában....valami mennyei!! :)

Sparhelt (sparherd, teathűzhely...meg még millió neve van...)

Élénken él még emlékeimben a mamánál levő, széles változat, ami a konyhában volt, és egy kis keskeny darab is adott némi meleget a kisszobában...összegyűjtögettem párat...csak ihletként...ha egyszer lesz saját házunk, ahol csak mi leszünk, ott biztosan lesz ilyen... <3

A salgó tűzhely hatásfoka 79% vagyis veszteségként csak a kürtőn távozó meleget kell számolnunk. Egy vasárnapi családi ebéd megfőzése közben befűthetjük vele a helyiséget, miközben az ünnepi lakoma is elkészül. A sparheltnek láttuk már olyan változatát is, ahol a sütő másik oldalán egy víztartály volt beépítve a főzőlapba, így főzés közben a melegvíz is folyamatosan készenlétben volt, a fedelén keresztül öntötték be a vizet és egy oldalsó csap segítségével tudták leengedni.  Ha elvonatkoztatunk a ma megszokott konyhai géparzenáltól, láthatjuk ez az egyszerű tűzhelykályha ugyanazon energiával képes fűteni, miközben többféle ételt süthetünk, főzhetünk és e közben pedig még melegvizet is szolgáltat. A műszaki adatlap szerint az 5 kw-os tűzhellyel befűthető 100-120 légköbméter. A külső burkolat ne tévesszen meg minket, ha arrébb kell tenni, igencsak meglepődhetünk, hiszen belül ki van samottal rakva. Nagyanyáink nem csak a tüzifával, hanem különböző mezőgazdasági termények hulladékával is pl.: kukoricacsutkával, napraforgószárral is fűtöttek benne. Begyújtáskor papírt, szalmát és vékonyabb gyújtóst használtak, majd napközben szükség szerint fával vagy kukoricacsutkával fűtöttek.

Ma már megszoktuk, hogy csak tekerünk egyett vagy nyomkodjuk a gombot, ha nagyobb vagy kisebb "lángra" van szükségünk, addig a sparhelten az edény helyének változtatásával lehet szabályozni a hőmennyiséget. A főzés kezdetekor az edény a sparhelt elejére került, ha felforrt az étel, oldalra, vagy a hátulsó részre húzták, hogy lassabb tűzön rotyogjon. Ha nagy lángra volt szükség, kiemelték valamelyik karikát, és a lábast a helyére illesztették. Így sütötték például a palacsintát is. A kész étel melegentartására is volt lehetőség, egészen oldalra húzva vagy rácsra téve. A sütőt nem csak finomabbnál finomabb kenyerek, sütemények, húsok sütésére használták hanem ételmelegítésre és aszalásra is. Ma már külön állíthatjuk sütőinket, azszerint, hogy mit és hogyan szeretnénk megsütni. A sparheltnél nagyon egyszerűen megoldották, ha a tepsit a sütő lemez aljára rakták akkor az alja melegedett erőteljesebben, ha pedig a sínre a sütő középére, akkor középen minden oldalról egyenletesen kapta a meleget. Ha egy időben több tepsiben sütöttek, akkor félidőben megcserélték a tepsiket.

Nem szükségesek különleges edények, a zománcos (babos) lábasok, fazekak , tepsik és a vas/lemez változatuk volt a leggyakrabban használt, a mázas kerámiák mellett. (forrás: http://www.szebbotthont.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=193&catid=8)