2015. december 26., szombat

Saját tervezésű címke kézzel készült ajándékokhoz

Rengeteg fizetős és ingyenes, letölthető ajándékkísérő címke van a neten (csak ügyesen kell keresni), amivel kézzel készített ajándékainkat tekerhetjük körbe, vagy díszíthetjük egyéb módon.

Nos, én is elkészítettem a magam címkéjét, amit most közzéteszek Nektek, hogy (ha tetszik) ki tudjátok nyomtatni és használjátok ti is örömmel. (Pénzért nem adhatjátok tovább a címkét természetesen, ezt az egyet kérem cserébe a mintáért. :) )

Ilyen a címke magyarul:



Innen tudod pdf-ben letölteni:

https://drive.google.com/file/d/0B9s-_PzCNzmWTHJqVDZELW1reFU/view?usp=sharing
  

In english:



Downloadable in pdf in english:

https://drive.google.com/file/d/0B9s-_PzCNzmWbWJrYVZmRm5qams/view?usp=sharing


(Ha tetszik, bátran tegyétek szóvá itt a poszt alatt!!! :D)


És egy másik típusú kísérőcímke ajándékhoz, ez egyelőre még csak magyarul:

És ez is letölthető pdf-ben innen:
https://drive.google.com/file/d/0B9s-_PzCNzmWb2JncTNnV00yWGs/view?usp=sharing

2015. december 20., vasárnap

Sós teasütemény álá CukiD ;)

Pár hete nagyon finom sós teasüteményből kaptam kóstolót, persze nekem is muszáj volt azonnal ilyet sütnöm. Nos, nem azonnal, de azért eljött az ideje ennek is. Rendkívül gyors és egyszerű az elkészítése. Íme a recept (némi átdolgozás után):

500 gramm BL55 finomliszt
180 gramm zsír (liba, kacsa, sertés...bármelyik finom hozzá)
150 gramm VAJ
2 db tojássárgája
70 gramm tejszín (min. 30% zsírtartalom)
70 gramm kefír
12 gramm só (ez kb. 2 kiskanálnyi)


A hideg vajat és zsírt lereszelem (a kacsazsírt nem kell reszelni, az még hidegen is jó puha..), és a többi hozzávalóval tésztát gyúrok. 1,5 centi vastag téglalappá nyújtom, és egy tálcán kb. fél órát pihentetem a fagyasztóban, hogy a vágások éle szebb, egyenesebb legyen. A fagyasztóból kivéve megkenem felvert egész tojással, megszórom mindenféle maggal, sajttal, tetszés szerint, majd 200 fokra előmelegített sütőbe teszem kb. 22 percre. Ha kész, szalvétára teszem, és kihűlés után jól eldobozolom és elrejtem, hogy ne járjon rá a család :D. Egyébként érdemes rögtön dupla adaggal kezdeni, és akkor nem kell elrejteni egy részét....

A siker garantált, hamar el fog fogyni a sós süti...:)







2015. december 13., vasárnap

Lapcsánka 2.

Régóta szerettem volna lapcsánkát sütni, de valahogy sosem került rá a sor egészen mostanáig. ... Igazából nem is néztem meg az előző receptemet sem, hanem csak úgy nekiláttam....


- két öklömnyi krumpli megpucolva, lereszelve (én a sajtreszelőn reszeltem le)
- só, bors ízlés szerint
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 egész tojás
- liszt

A sajtreszelőn lereszelt krumplihoz adom az összes többi hozzávalót, és elkeverem. Annyi liszt kell csupán hozzá, amennyivel lágy tésztát kapunk. Nem számoltam, de talán 4-5 evőkanál volt, amit most én hozzátettem...

Az olajat serpenyőben felmelegítjük és mindig egy villányi adag lapcsánka tésztát beleteszünk óvatosan, szétlapogatjuk a villával és mindkét oldalát pirosra sütjük. Sütés után szalvétára szedjük, hogy a felesleges zsíradékot leitassuk. Magában, tejföllel, teával kiváló vacsora :).



2015. november 24., kedd

Graham vekni



 

Kipróbáltam, hogy milyen az öregtészta, ha csak graham lisztből készül és azt kell mondanom, hogy csúcsszuperjó :D :D. Ennek örömére sütöttem is vele egy kenyérkét, a (tőlem) már megszokott méretben: nagyjából 750 gramm.

Hozzávalók:
- 200 gramm öregtészta (tisztán grahamlisztből készült)
- 375 gramm BL80 kenyérliszt
- 200-250 ml folyadék (én most a krumpli főzővizét használtam)
- 2 ek olaj
- 2 kk só
- 8 gr élesztő (FRISS)

A hozzávalókat a dagasztógép üstjébe mérem, és 15-20 perc alatt sima tésztát dagaszt nekem a gép. A folyadékmennyiséggel vigyázzunk, a tészta ne legyen ragadós, de ne is legyen kemény. Akkor jó, ha ugyan lágy, de már nem ragad a kezünkre sem....nem is tudom elmondani, látni jobb lenne, de pár kenyérke után úgyis tudni fogja az ember, úgyhogy ne izguljatok emiatt.

A megdagasztott tésztát tegyük enyhén kilisztezett tálba, a tetejét is nagyon finoman lisztezhetjük, takarjuk le konyharuhával és hagyjuk állni először kb. 30 percig, majd lapogassuk szét a kezünkkel a konyhapulton és hajtogassuk egymásra lazán az oldalakat, és tegyük vissza a tálba, a konyharuha alá még negyed órát. Ezután ismét lapogassuk szét finoman, a bubikra vigyázzunk, minden egyes darabja kincset ér! Formázzuk meg a kenyeret (egyszer majd készítek én is egy videót arról, hogy én hogyan csinálom), és tegyük a fedeles sütőtálunkba (aminek az aljába hőálló sütőpapírt tettünk), tegyük rá a tetejét és kb. 45 percig hagyjuk kelni.

A sütőt melegítsük elő 230 fokra.

A megkelt kenyeret spricceljük le alaposan, vágjuk be pár helyen, tegyük vissza a fedőt és mehet is a sütőbe. 20 percig hagyjuk 230 fokon sülni, majd vegyük vissza a hőfokot 210-200 fokra és még fél órát süthetjük. Ha valakinek még mindig nem elég piros, pár percre vissza lehet tenni még a sütőbe edény nélkül... Amikor az edény tetejét levesszük, a kiáramló gőzzel nagyon vigyázzunk, csúnya égési balesetek lehetnek belőle....

A kisült kenyeret hideg vízzel spricceljük le és tegyük hideg helyre, gyönyörűen ki fog cserepesedni :).



2015. szeptember 26., szombat

Házi ételízesítő

Annyiszor elterveztem már, hogy készítek itthon házi ételítesítőt....most láttam elérkezettnek az időt rá :).

Fontos, hogy esőben nem érdemes nekikezdeni, mert annyira nyirkos a levegő ilyenkor a lakásban is, hogy nehezebben megy a száradás.

Többféle módon lehet a szárítást végezni: házi készítésű aszalókerettel (kitesszük a napra és hagyjuk, hogy a napocska tegye a dolgát), aszalógéppel és sütőben.

Nekem az aszalógépre esett a választásom. Az összetevőket úgy válogattam össze, mintha egy nagyon jó húslevesbe tenném a zöldségeket.

A HÁZI ÉTELÍZESÍTŐ hozzávalói (megtisztítva):

- 0.5 kg sárgarépa
- 0.25 kg petrezselyemgyökér
- 0.25 kg zellergumó
- 1 kisebb fej karalábé (olyan gyerekökölnyi méret)
- 1.5 fej hagyma
- 1 csokor petrezselyemzöld
- 1 csokor zellerzöld
- 1 kápia paprika kimagozva
- 1 gerezd fokhagyma

Az összes megtisztított, nagyobb darabokra vágott zöldséget a késes aprítóban apróra vágjuk és megaszaljuk a választott módon :). Nekem ez a mennyiség az aszalógépben kb. háromnegyed napot vett igénybe, folyamatosan cserélgetve a tálcákat.

Mikor megszáradt az egész, hagyom kihűlni és a kávédarálón tizedannyi sóval, mint az aszalt zöldségek, porrá őrölöm, száraz üvegbe teszem, kupakot csavarok rá és mehet is a polcra :).


2015. szeptember 22., kedd

Szőlőlekvár

Elkészültem a szőlőlekvárral is. :)  Úgy látszik, idén nem feltétlenül a hagyományos gyümikből készítem a lekvárokat (azért akadt kivétel...). Biztos felszisszentek, hogy szőlőből lekvárt...miért nem inkább bort :D ?? De lássátok be, két kiló szőlővel nem leszek bornagyhatalom, úgyhogy maradok inkább a lekvárnál :D :D.


 
 
Van nekem két kifejezetten remek könyvem a gyümölcsök és zöldségek tartósításáról. Az egyik Pelle Józsefné Nyári ízek télire c. remekműve, a másik pedig a Nova Szakácskönyvek Házi befőzés c. könyve. A szőlőlekvárt a Novából készítettem, bár elolvastam a másikat is...

Szóval a lekvár hozzávalói:


- 2 kg érett és leszemezett otelló szőlő megmosva, lecsepegtetve
- 60 dkg cukor
- 1 citrom reszelt héja
- 1 darab fahéj

A szőlőt többször, váltott vízben mossuk meg, csöpögtessük és szemezzük le. Rétegenként tegyük a szőlőt a cukorral a lábosba, amiben főzni fogjuk a lekvárt. Fedő nélkül, kis lángon kezdjük főzni. A tetejére feljönnek a magok (először kevesebb, majd ahogy repednek szét a szemek és fő a szőlő, annál több), ezeket szűrővel szedegessük le (a magszedegetést úgy másfél órás főzés után kezdtem el...). Na, én itt meguntam egy idő után, mert még most is a magot szedegethetném, ha a könyv szerint teszem...szóval nekiestem a botmixerrel (kiszedve a fahéjdarabot; és tudván, hogy a szőlőmagokat úgysem darálja be...), majd átszűrtem egy zománcos szűrőn, és visszaraktam főni. Nagyjából két órán keresztül főtt egyébként...vagy kicsit több...én a végén beletettem egy zacskó zselatint is, mert jobban szeretném azt, hogy ne legyen nagyon folyékony a lekvárom (ez a receptben nincs benne). A zselatinnal is átturmixoltam és kicsit rotyogtattam még. Majd tiszta üvegekbe töltöttem, lezártam erősen és fejreállítottam 5-10 percre. Visszafordítottam, felcímkéztem az üvegeket és mehet is a kamrapolcra...már akinek van, nekem nincs sajnos...de az étkezőszekrényben is jó helye van a lekvároknak!

2015. szeptember 8., kedd

Hordós savanyúság - otthon, házilag

Mindig szerettem volna kipróbálni ezt a savanyúságot, csak valahogy sosem volt kedvem/időm, stb. Idén koranyáron láttam egy kis 10 literes műanyag hordócskát leakciózva, és akkor tudtam, hogy ez az év lesz az, amikor a házi csalamádéval talán nem fogok felsülni. Eddig is csináltam pár alkalommal, de mind megbarnultak egy idő után, ehetetlenné váltak, így nem is volt túl nagy a lelkesedésem.

A recep innen való, én a 10 lteres hordóra számítva írtam meg a hozzávalókat.


- 2,5 liter víz
- 1,5 dl 20 %-os ecet
- 200 gr cukor
- 125 gr só
- 75 gr nátrium benzoát
- 100 gr borkénpor
- torma
- kapor
- babérlevél
- egész bors
- borókabogyó
- mustármag
- koriander
- és a legfontosabbak: a ZÖLDSÉGEK (gyakorlatilag bármilyen zöldségféle lehet, csak alaposan mossuk meg, mielőtt a hordóba tesszük felaprítva.)

Amúgy sok titka nincs az egésznek, a levet a fűszerekkel, az ecwettel, cukorral és sóval elkészítjük, a hordóba öntjük és a felaprított zöldségeket beledobáljk a hordóba. 

A vödör tartalmát folyamatosan lehet feltölteni, ahogyan teremnek a kertben a zöldségek, vagy ahogyan hozzájutunk egyéb beszerzési forrásból. Kb. 8 nap múlva lesz fogyasztható az eltett savanyúság.

Fontos, hogy kézzel-fémmel nem szabad belenyúlni a lébe, kizárólag műanyag kanállal/csipesszel! Érdemes az első napokban kevergetni, illetőleg ha beleteszünk egy újabb zöldség adagot, másnap/harmadnap át szoktam kavargatni.

Én már többször  pakoltam hozzá sokmindent a kezdetekhez képest. Mikor mit láttam meg a piacon, vagy szedegettem pár már tuti meg  nem pirosodó paradicsomot itthon...Nagyon jól működik ez a dolog, és igazán ízletes csalamádét kapunk! :)



Ma (2015. szeptember 8.) újabb adag cukkini, paprika és kicsike koktélpradicsom került a hordóba (két napja egy nagy fej káposztát vágtam össze).

Így néz ki most a savanyúság a hordóban: