Lekvárfőzés

Az az igazság, hogy az idén nagyon leegyszerűsítettem a lekvárfőzést. Sosem használtam dzsemfixet eddig a lekvárokhoz, pedig pár éve már készítem itthon őket, az idén valahogy mégis vettem ilyen fixet...És azt kell mondanom, hogy nem bántam meg, mert jelentősen lecsökkent a főzési idő, tényleg kevesebb cukor került a lekvárba...és olyan jó állaga lett a lekvárnak...most valahogy nem annyira akartam a folyós lekvárt, inkább szilárdabbat szerettem volna...és sikerült és örülök neki és hurráhurrá:)). Azért a szilvalekvárt fix nélkül csinálom, és majd száz évig főzöm, hogy olyan legyen, mint a beton...

Idén eddig meggy-cseresznye és őszibarack lekvárt főztem. A meggy-cseresznyét egy kiló gyümiből, egy csomag fixszel, fél kiló cukorral és két teáskanál étkezési zselatinnal főztem, az őszibarackot eddig két részletben készítettem, de három kilónként ment hozzá 3 fix, egy kg cukor és egy tasak étkezési zselatin. Összerottyantottam a cukorral, botmixerrel nagyjából pépesítettem, kicsit forraltam, hozzáadtam a fixet és a zselatint, majd kb. 2-3 percig forraltam, és ment is az üvegbe mind. Tiszta befőttes üvegekbe töltöttem, fejreállítottam (vigyázzunk, mert ha nem jól csavartuk rá a kupakot, akkor lepukkan az üvegről és ott állunk nyakig a forró lekvárban, ami azért nem annyira kellemes, valljuk be...) öt percre, majd ment a dunsztba, amíg ki nem hűlt teljesen, aztán a kamra polcára (nekem nincs kamra, csak egy szekrény, de azért a kamra polca jobban hangzik...).