2016. augusztus 27., szombat

Friss kecskesajt - házilag

Kibringáztam csütörtökön a békási piacra, és a paprika-paradicsom kombó mellett vettem két liter friss kecsketejet is a tejes nénitől :).

A friss kecskecsajt receptjét a Selectfood oldaláról vettem (egész pontosan innen, a 4. számú sajtot), annak alapján készítettem.


A fagyasztóban volt még itthon mezofil kultúrám, tejoltóm, amiket még régebben vásároltam a Panni Sajtműhelytől. Érdemes egyébként ezen az oldalon többet is elidőzni, mert sokféle sajthoz sokféle kultúra kapható, a sajtkészítés alapjairól is még több dolog olvasható, megtudható.

A Selectfood receptjén azért annyit módosítottam, amit az én tejmennyiségem megkívánt (amúgy tkp. egy az egyben azt készítem) :).

  • A friss kecsketejet 68 fokra melegítettem, majd mikor 39°C-ra visszahűlt a 2 l tej, beoltottam 1/5 kapszula mezophil kultúra kapszulával, amit kicsit korábban kevés langyos vízben feloldottam, és úgy kevertem a tejhez
  • 15 percig pihenni hagytam
  • 41°C-osra visszamelegítettem, és beoltottam 0,8 ml folyékony tejoltóval
  • alvadni hagytam, kb. egy órán keresztül
  • felkockáztam, és pár órára magára hagytam. Lemertem a savót róla, a fennmaradó sajtanyagba kb. 5gr tengeri sót tettem, áttöltöttem a sajtformába, ráraktam a préslapot és ugyannakkora súlyt tettem rá, mint amennyi a sajtanyag súlya, kb. három órán keresztül préselődött (tegyünk alá azét egy tálat, hogy legyen hová kicsöpögnie a savónak belőle). 
  •  
    Ezután a hűtőbe tettem, és szorgosan cseréltem alatta és felette a papírtörlőket, mikor átnedvesedtek...kb. egy napot volt így a hűtőben a sajt (csak papírtörlővel a tetején és az alján - természetesen egy tányéron). MIkor megkóstoltam, sótlannak tűnt, inkább csak natúr, tejszínes íze volt...így gondoltam, csinálok neki egy kis sófürdőt (de ezt meg csak tegnap este tudtam megoldani a munkám miatt). Szóval egy liter vízbe tettem egy evőkanál sót, feloldottam, és ebben áztattam a sajtot úgy három órán át, időnként megforgattam, majd jól leitattam a vizet, mikor kivettem és visszament a hűtőbe :). Szerintem a ma reggelit nem éli túl :), egy kellemes ízű (bár én nagyon nem érzem a kecskét rajta...igazából semennyire), natúr kecskesajt lett belőle, ami jól szeletelhető.



2016. július 17., vasárnap

KFC káposztasaláta vasalt csirkecombfilével :)


KFC káposztasalátából kb. ezerféle recept kereng a neten, mind szupertitkos :D :D. Így nehéz volt kiszűrni azt a forrást, ami tényleg jó lehet. A Food&Wine bejgyzésére esett a választásom :), és nem csalódtam benne. Mondjuk a poszton belül is volt pár változata a salátának, azért sikerült választanom :), amit meg is osztanék veletek.

KFC káposztasaláta
  • 8,3 ml tárkonyecet
  • 3 evőkanál olívaolaj (semleges ízűbb is lehet, mondjuk repceolaj)
  • 1 kis fej finomra vágott hagyma
  • 200 ml light majonéz
  • kb. 70 gr kristákycukor
  • 1 szál közepesnél kicsit kisebb sárgarépa
  • 1 kis fej friss fehérkáposzta
 
 A káposztát, répát, hagymát a késes aprítóba tesszük, és felaprítjuk :). A tárkonyecetet, olajat, majonézt és kristálycukrot alaposan elkeverjük, ráöntjük az apróra vágott káposztára, répára, hagymára, elkeverjük, zárható dobozba tesszük és mehet is jópár órára a hűtőbe.

A vasalt csirkecombhoz a combfiléket bepácoljuk (olyan fűszerkeverékbe, amit szeretünk), és azt is hűtőbe tesszük (egy jól záródó dobozban).

Másnap ebéd előtt elővesszük a kontaktgrillünket és szépen kisütjük a csirkecombokat, kicsit rányomva szinte kivasaljuk a husit :), viszonylag hamar átsül, úgyhogy ne hagyjuk sokáig magára:). 


Ha kész, akkor a káposztasalátával tálaljuk:). Egészségetekre! :) 

 

2016. július 16., szombat

Sajtos-sonkás quesadilla

Quesadilla: A tésztája búzalisztből készül. Két tortilla tésztára van szükség, egyikre sajtot, húst, zöldségeket halmoznak, majd a másikat mint egy tetőt ráhelyezik. Ezután az elkészült “mexikói szendvicset” megsütik, így a belsejében lévő sajt megolvad, és egybefogja a belepakolt összetevőket. Általában négy részre vágva tálalják, ritkán tejföllel locsolják meg.


Nagyon sok tortilla receptet találtam a neten, mire a sok receptből összehoztam ezt (kipróbáltam és nagyon-nagyon jó):

12 db tortillalap hozzávalói:

(250 ml-es csésze az alap)

- 3 csésze finomliszt
- 1 teáskanál só
- 1 teáskanál sütőpor
- 1/3 csésze olívaolaj
- 1 csésze meleg víz

Jól összegyúrjuk a hozzávalókat, majd egy nejlonba téve pihentetjük kb. fél órát. 12 részre osztjuk, gombócokat formálunk és kicsit még hagyjuk állni, majd nagyon vékony körré nyújtjuk őket lisztezett nyújtólapon. Felforrósított serpenyőben mindkét oldalát megsütjük (barna foltok lesznek rajta, fel is fújódik...), ha készre sült, akkor tiszta konyharuhára tesszük a tortilla lapokat és befedjük egy másik konyharuhával.

A quesadillát úgy készítsük el, hogy egy tortillalap felére sonkát, sajtot teszünk, majd ráhajtjuk a másik felét és a kontaktgrillben összesütjük. :)



Tortillából készül....

A tortilla a spanyol nyelvterületek tradicionális étele. Egyfajta kenyérféleség. Attól függően hívják máshogy a belőle készült ételt, hogy mit töltenek bele ill. hogy csavarják fel. Fontos egyes ételeknél az is, hogy a tortilla milyen lisztből készül.
Tortilla: A tortilla egy vékony-, kör alakúra nyújtott tészta, amely készülhet kukorica- vagy búza lisztből. A tésztát rövid ideig sütik kövön, majd lehűtik. Ez a tészta az alapja a legtöbb mexikói ételnek. Nevezhetjük nyugodtan mexikói kenyérnek.

Taco: Tradícionális mexikói étel. A tortillát  kukorica lisztből készítik, bármilyen friss alapanyaggal (saláta, avokádó, kukorica, paradicsom), továbbá sertéshúsból készült carnita -val, tradícionális mexikói salátával a pico de gallo -val tálalható. Gyakran tejfölt, vagy olvasztott cojita sajtot csorgatnak rá. A taco -nál megkülönböztetünk puha-, indián és kemény változatot. A puha változatnál a tortillát változatlanul hagyják, a tölteléket becsavarják. Az indián (vagy másnéven Navajo) taco legjobban a magyar lángoshoz hasonlít, élesztős tésztát forró olajban kisütik, és erre pakolják rá a tölteléket. A kemény taco -t az USA -ban kezdték el gyártani. A tésztát félbe hajtják U formájúra, majd forró olajban megsütik. Így egy könnyen tölthető merev falú sült tésztát kapunk, amibe bele lehet pakolni a fenti összetevőket.

Quesadilla: A tésztája búzalisztből készül. Két tortilla tésztára van szükség, egyikre sajtot, húst, zöldségeket halmoznak, majd a másikat mint egy tetőt ráhelyezik. Ezután az elkészült “mexikói szendvicset” megsütik, így a belsejében lévő sajt megolvad, és egybefogja a belepakolt összetevőket. Általában négy részre vágva tálalják, ritkán tejföllel locsolják meg.

Fajita: A fajita és a taco közötti legnagyobb különbség az, hogy mindig puha tésztából készül, és a belepakolt dolgokat grillezik. A Tex-Mex tipikus példája, az eredeti taco el amerikásított verziója! Tipikus hozzávalók a grillezett zöldségek, grillezett  csirke-, marha- vagy disznóhús csíkok, illetve gyakran tesznek bele grillezet rákot is. A felcsavarás előtt salsa- vagy guacamole szósszal ízesítik.

Burrito: Nagyméretű búzalisztből készült tortilla, amit sült darált marhahússal, rizzsel, pirított fekete babbal, sajttal és csípős szósszal töltenek meg, majd felcsavarva tálalják.

Chalupa: Kinézetre hasonlít a kemény taco -ra, egy speciális lisztkeverékből készítik, amit apró tál formára sütnek. A sütést követően nagyon ropogós tésztát kapnak, amibe könnyen belepakolhatóak a hozzávalók: vörös- vagy zöld salsa, aprított vöröshagyma, darált – sült csirkehús, zöldségek. A chalupa kicsi falatkák, amiből többet is tesznek a tálaló edényre.

Enchilada: A tésztáját szigorúan kukorica lisztből készítik, amibe a hozzávalókat(sült hús, bab, friss zöldségek, krumpli, sajt) felcsavarják. A felcsavarást követően csilis – paradicsomos szósszal nyakon öntik, és sütőben sütik meg. Ezután sajttal-, feketebab krémmel-, mexikói rizzsel-  és guacamole szósszal tálalják.

Tostada: A tésztája kukorica lisztből készül, amit köralakúra nyújtanak, majd így is sütik ki forró olajban. A sütést követően egy merev tálcára hasonlít. Erre a “tésztatálcára” szervírozzák a hozzávalókat, zúzott vöröshagymát, tengeri rákokat-, polipot-, salsa szószt-, salátát-, sajtot.

Chimicanga: Hívják még Chivichanga -nak, vagy Chimmy chonga -nak is. Speciális burrito, amit a feltekerés után forró olajban sütnek ki. A többi tésztás ételtől eltérően, így készítenek édes verziót is, almával, körtével, egyéb más puha gyümölcsöt a belsejébe töltve.

Guacamole: A Tex-Mex konyha egyik jellegzetes szósza. Pépesített avokádóból készül, vöröshagymával, fokhagymával, olívaolajjal, citromlével, borrsal, csilipaprikával, és egy kevés tabasco szósszal fűszerezve. Gyakran apróra vágott paradicsom kockákat is tesznek bele.

forrás: http://keve.info/2013/02/13/8229

2016. július 10., vasárnap

Baracklekvár

Idén őszi- és sárgabarackból vegyesen főztem a baracklekvárt :). Elindultunk a szeddmagadba sárgabarackot szedni, de drága és kicsi (és csúnya is) volt, így kb. 1,5-2 kg-ot szedtünk csak...aztán hazafelé, az egyik pomázi zöldségesnél láttunk őszibarackot 198 forintért, meg is álltunk, és kb. ötkilónyit válogattam össze. Normál méretű, sárga belsejű, és viszonylag magvaváló barackok voltak :)... magozás után az összes gyümölcs 5,5 kiló lett.



Ráborítottam 1 kg cukrot, és lassú lángon elkezdtem főzni. MIkor jól összeesett (volt vagy 3-4 óra), botmixerrel kicsit megkevertem, hagytam bőven darabokat benne :), és a gyümölcs mennyiségének megfelelő dzsemfixet (3in1) öntöttem hozzá, alaposan elkevertem,  kicsit bugyogtattam még, aztán üvegbe töltöttem a lekvárt, rácsavartam jól a kupakokat, fejre állítottam az üvegeket kb. 5-10 percre (így nincs szükség dunsztolásra).



2016. június 5., vasárnap

Olívás-mozzarellás csigák



 

Kedden a szentendrei Bazsalikom Pékségben (Panificio il Basilico) voltunk, isteni finom péksütiket vásároltunk. Ott kóstoltuk meg az olívás-mozzarellás csigát (és még más finomságot is).

Gondoltam, megpróbálnám itthon én is elkészíteni, de kicsit máshogy: fekete olívával, sós kelt tésztával és parmezánnal szórva..:).

Azt hiszem, nagyon jó kis receptet sikerült összeraknom :). Igazából a molnárka tésztáját (Limara receptje kicsit átvariálva) használtam, csak édes helyett sósan készítettem, kicsit több joghurtot tettem bele. A tetejére szórt parmezán pedig tök jól zárta le a csigát :).

Hozzávalók:

Hozzávalók:



  • 600 gr liszt
  • 30 gr friss élesztő
  • 2.5 tk só
  • 1 egész tojás
  • 180 gr natúr joghurt 
  • kb. 1,3 dl tej
  • 100 gr puha vaj
  • 1 üveg felaprított fekete olívabogyó
  • 2 csomag mozzarella
  • reszelt parmezán 
  • + 1 tojás sárgája és 1 ek tej a tojásfényhez
A vaj, az olívabogyó, mozzarella, parmezán kivételével az összes hozzávalót a dagasztógép táljába mérjük. Elindítjuk a dagasztást, és 3-4 perc után, amikor már összeállt a tésztánk több részletben hozzáadjuk a puha vajat, mindig megvárva, hogy az előzőt beledolgozza a gép.

A bedagasztott tésztát kelesztőtálba tesszük, 30-35 perc után enyhén lisztezett felületre borítjuk. Kétfelé osztjuk, gömbölyítjük és letakarva még kb. 10 percet pihentetjük.

Ujjnyi vastagságú téglalappá nyújtjuk a tésztát, rácsipkedjük a mozzarellát, megszórjuk a felaprított olívabogyóval, majd feltekerjük, mint a bejglit. Éles késsel kb. egy centis szeletekre vágjuk és nem túl lazán, de nem is szorosan sütőpapírral bélelt tepsire tesszük a csigákat, majd további fél órát pihentetjük letakarva. (Ugyanezt a műveletet elvégezzük a másik gömböccel is, tehát két rudat kell majd felszeletelnünk.) 
 

A sütőt kb. 200 fokra melegítsük elő, majd a tojásfénnyel kenjük be és parmezánnal szórjuk meg a csigák tetejét. Kb. 30-35 percet kell sütni, ki mennyire pirosan szereti. Nekünk így pont jó :)! Tegyük rácsra hűlni, bár igazából mindegy, mert még melegen el fog fogyni :).

Tipp: Amíg az első tepsi a konyhapulton kel, addig a másik tepsit letakarva tegyük a hűtőbe, hogy ne keljen túl :). Mikor az első tepsit betettük a sütőbe, akkor kivehetjük a hűtőből is a csigákat..


2016. június 2., csütörtök

Fűszeres diólikőr


Tavaly, amikor eltettem, valaki megjegyezte, hogy ha az ő felesége lettem volna, akkor a diólkőr után tuti válás lett volna, mert finom házi gyümölcspálinkával öntöttem fel a zöld diót :). Kaldeneker György receptje szerint tettem el még tavaly a zöld diót, hogy majd likőr lesz belőle. Akár már karácsonyra is, de én egy teljes évet hagytam az alkoholban (vodka és gyümölcspálinka) állni, és most szűrtem csak le és palackoztam a likőrt :).

Hozzávalók:
  • 1 liter pálinka vagy vodka
  • 10-15 db zöld dió
  • 3-4 szem csillagánizs vagy 2 teáskanál ánizsmag
  • 2 db egész fahéj
  • 8-10 szem szegfűszeg
  • 1 teáskanál édesköménymag
  • 50 dkg cukor

A zöld diókat mossuk meg jól, majd szeleteljük fel vékonyra. Tegyük egy jól zárható nagyobb dunsztosüvegbe (ez az én nagymamám üvege, tőle örököltem, nagyon szeretem én is használni), majd tegyük hozzá a fűszereket. Szórjuk bele a cukrot, és öntsük fel a pálinkával vagy vodkával. Jól rázogassuk össze, majd tegyük hűvös helyre a spájzba. Hetente egyszer rázzuk fel, és várjunk vele a karácsonyi ünnepekig. Ünnepek előtt szűrjük le, és töltsük likőrös üvegekbe.